A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

és 58. sz. együttes magassága csaknem 1 méter. Láttuk, hogy közöttük valószínűleg még valamilyen átmeneti tagozat is volt; a két faragvány részletformáiból pedig szükségképpen következik, hogy felfelé is, lefelé is jelentős magasságú tagozatok csatlakoztak hozzájuk. A kérdéses építmény magasságát tehát pusztán e két darab alapján is legalább 3—4 méterre becsülhetjük, ilyen magas kőből faragott oltárokat pedig Magyarország területéről ebb<:n a korszakban nem ismerünk.

77 Az arányok és a részletformák sokkal inkábbb arra vallanak, hogy nagyméretű szentségház maradványaival állunk szemben. Sajnos, a fennmaradt töredékek nem elégségesek ahhoz, hogy ezt a szentségházat akárcsak nagy vonalakban is rekonstruáljuk; még azt sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy teljes sokszögre szerkesztett alaprajzzal szabadon állt-e, vagy pedig a falba volt beépítve.

78 Annyi bizonyosra vehető azonban, hogy diszítésének döntő elemét — akárcsak a híres felvidéki szentségházak esetében — a felfelé egyre karcsúbbá váló torony- és fiáié-erdő alkotta. Az 57. szám éppen erre a fokozatos elkeskenyedesre nyújt példát: a szélső fiálék itt megszűnnek, az összes többi tagozat viszont tovább folytatódik. Ha a konzolos töredék (56. sz.) ehhez a szentségházhoz tartozott, ami — éppen a szerkesztésbeli eltérések miatt — nem teljesen bizonyos, akkor az is valószínű, hogy szobordísszel volt ellátva; ezeket a konzolokat ugyanis csak akkor tudjuk megmagyarázni, ha fel142. kép. Szentségház(?) töredéke: 58. sz. Abb. 142. Fragment eines Sakramentshäuschens(?): Nx\ 56. 141. kép. Az 56. sz. alsó és felső keresztmetszete (az alsó pontozva) a szerkesztőháló visszaszerkesztett rajzával (a vastagabb vonalak a hálónak a kövön is fennmaradt részleteit jelzik). Abb. 141. Obere und untere Durchschnitte der Nr. 56. (der untere punktiert) mit der Rekonstruktionszeichnung des Konstruktionsnetzes (die dickere Linien bezeichnen die auf dem Stein selbst erhaltene Reste des Netzes). tételezzük, hogy fölöttük szoborfülkék helyezkedtek el és csaki a sarkok kiugró tagozatai haladtak tovább folyamatosan. A faragványok eléggé pontos datálását egy jellegzetes részletforma teszi lehetővé: a különböze tagozatoknál mindegyik töredéken homorúan íveli oldalakkal találkozunk (56. sz: nagyobbik konzol fedőlapja, 57. sz: toronysisak! és az orrtagos tagozat közötti elválasztó párkány, 58. sz: lábazat, 59. sz: fedőlap). Ugyanez a részletforma előfordul az 1467ből származó un. Vetési-oszlopfő (63. sz.) nyaktagján is (három homorúan ívelt oldalból áll), ami valószínűvé teszi, hogy a szentségház ehhez közeli időpontban, talán Vetési püspöksége idején keletkezett. 134