A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)
137. kép. Piros festésű féloszlopfő (59. sz.). Abb. 137. Halbkapitell mit roter Bemalung (Nr. 59.). E faragványok közül négyet sikerült megtalálni, a hiányzó egy vagy kettő nyomtalanul eltűnt. E négy darab közül kettő a Rhé-féle jegyzékben is szerepel (55. és 56. sz.), ezek tehát az 1907-ben előkerült kövekkel azonosak. Nézzük meg ezeket közelebbről. 59. sz. (137. kép). Féloszlopfő, csavart nyaktaggal és a nyolcszög négy oldalára szerkesztett fedőlappal (138. kép). A fedőlap oldalai homorúan íveltek, a fejezet kehelyszerűen kihajló testét eléggé nyers díszítés borítja. Az egész pirosra van festve. A kő teljesen megfelel annak a leírásnak, amit Ádám о „sarokkonzolról" ad. 58. sz. (138. kép, fent). Dekoratív faragvány; előlapjának közepén merőlegesen kiugró tagozattal, és kétoldalt 45 fokban csatlakozó ornamentális részekkel. Az előlap és a kiugró tagozat közötti sarokban vékony oszlopok állnak, melyek alul homorúan íveli oldalú lábazatban végződnek. A középső tagozat vége és a két szélső tagozat aprólékos díszítéssel van ellátva. Ezek, valamint az oszlopok és lábazataik zöldre, a kő többi része pirosra van befestve. Far ragványunk nyilvánvalóan azonos az Ádám Iván által leírt „oszloplábbal." A harmadik ide kapcsolódó faragványt (57. sz.) egészen mostanáig a püspöki palota udvarán őrizték. A kő díszített része erősen kiugrik az alapsí leise, kép. Az 59. sz. féloszlop Гő alsó és felső keresztmetszete (az alsó pontozva). Abb. 138. Obere und untere Durchschnitte des Halbkapitells Nr 59. (der untere punktiert). ból; a leginkább kiugró középső tagozatot, valamint a díszített tömb két szélét aprólékosan kidolgozott fiálékkal látták el, ezek között kétoldalt egy-egy, az alapsíkhoz viszonyítva 45 fokos szögben elhelyezrkedő vaskosabb toronysisak látható, élein kúszóleveles díszítéssel (139. kép, lent). Ez a faragvány, bár festésnyomok már nincsenek rajta, kétségkívül valamelyik Ádám Iván által említett fiálés töredékkel azonos. A két utóbb említett töredék összevetésekor megállapíthattuk, hogy Ádám megfigyelése, mely sze rint az „oszlopláb" megfelel az egyik fiálés faragványnak, teljes mértékben helytálló, a viszony azonban éppen fordított, mint gondolnánk: a lábazatos töredék keresztmetszete a fiálés darab felső keresztmetszetéhez illeszkedik, eredetileg tehát annál magasabban volt (139. kép). A keresztmetszetek részletes összevetése pedig arra vall, hogy a két faragvány között még valamilyen átvezető tagozat helyezkedhetett el, mert a toronysisakok fölötü orrtagos profilú tagozat indítása lényegesen nagyobb kereszmetszetű, mint az 58. sz. vékony oszloplábacskái. 70 Végül a negyedik töredék (56. sz.) szintén a múzeum gyűjteményében volt, de a Rhé-féle jegyzék132
