A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

к? J 1 egy „négyoldalas sarokkonzolt". Az előbbi leírásánál a következőket jegyzi meg: „Az ékítmények szárai lenyúlnak az oszlopláb talpáig és ott külön plasztikus oszloplábacskákat képeznek. Girlandok futnak fel a szárakon." A „sarokkonzolnál" arra hívja fel a figyelmet, hogy a „kosáralakú fejezet gömbölyű és hengercsöves magból indul ki." Valamivel később megint találtak egy faragványt, mely „tele volt filigrámos fialákkal, gótikus, bimbós tornyocskákkal". Ezzel kapcsolatban Ádám ismét viszszatér az előző leletekre és a következőket írja: „ehhez hasonlót, valamint egy díszes, megfelelő oszloplábat már azelőtt is találtunk." Végül 1910 június 2-i dátum alatt megjegyzi, hogy az északi ülőfülke kibontásakor a falazóanyagból „kikerült két nagy darab régi csúcsíves rész, mely az említett kései gótikus leletek alsóbb részét képezte." Minthogy a fiálés faragványokhoz „hasonló" darab az először említett két kő közül egyikkel sem 136. kép. Vörös homokkőből faragott profilos töredék (55. sz.). Abb. 136. Bruchstück mit Profilierung, gehauen aus rotem Sandstein (Nr. 55.). 135. kép. Kőfaragójegy az 53. sz. tetején; az 53—54. sz. töredékek lábazati profilja. . Abb. 135. Steinmetzzeichen auf dem Pfeilersockel Nr. 53.; Sockelprofil der Fragmenten Nr. 53—54. lehet azonos, összesen hat faragvánnyal kell számolnunk, feltéve, hogy Ádám szóbanforgó közlése hiteles. Más helyen ugyanis három „baldachinum részletet", valamint két „oltárra való faragott követ" említ,

7

'' tehát összesen öt faragványt, de lehetséges, hogy itt a „sarokkonzolt" nem vette figyelembe. Igen fontos a továbbiak szempontjából az. amit Ádám, e faragványok festéséről mond: „Valamennyi szentélylelet színezve volt. A fiaiák mezői halvány rózsaszínű, a gerincekéi élénk világos zöld tónust mutatnak."

75 131