A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)
háromkaréjos, csúcsíves baldachin-nyílások következnek, amelyek lefelé tölcsérszerűen szűkülve folytatódnak, és végül egy pontban futnak össze. Ez a megoldás pompásan kifejezi a gyámkő szerkezeti jelentőségét, amellett egészen egyszerű elemekből tevődik össze, ezek azonban eléggé bonyolult kapcsolatba kerülnek egymással. Mint erre Ádám Iván is rámutatott, e gyámkő megegyező kiképzésű azokkal a konzolokkal, amelyek a szentélyfejben a barokk restaurálás után is láthatók maradtak, és a boltozati bordákat tartják ma is. 81 Az 52. sz. ezektől annyiban tér el, hogy nem egymással szöget bezáró falszakaszok között, hanem sima falon helyezkedett el, tehát a szentélyfej és a szentélyszakasz közötti hevedert és az ide lefutó bordákat támasztotta alá. Ezen a részen a barokk átépítés idején hatalmas kulissza-architektúrát emeltek; ennek estek áldozatul a gótikus gyámkövek, amelyeket lefaragtak és újra beépítettek.''' 2 A ránkmaradt példány tehát egyrészt hitelesíti a 132. kép. Az 51. a—b. sz. töredékek alapján rekonstruált ablakrács (Szakái Ernő rekonstrukciós rajza.). Abb. 132. Das auf Grund der Fragmenten Nr. 51. a—b. rekonstruierte Fenstermasswerk (Rekonstruktionszeichnung von Ernő Szakái). szentély boltozattartó rendszerét és az átépítéskor kiegészített gyámokat, másrészt bizonyítja azt is, hogy a szentély támrendszere teljesen egységes volt. Ugyancsak a szentély egykori kiképzéséből maradt ránk két mérmútöredék (51. a—b. sz,). Ezek (130—131. kép) eredetileg ugyanazon ablakhoz tartoztak; az ablak teljes kőrácsát Szakái Ernő rekonstruálta (132. kép). A kétosztású ablak legjellemzőbb vonása az, hogy a csúcsívek záradékába belefoglalva két háromkaréjos motívum helyezkedik el egymás alatt: egy zárt és egy nyitott. Jellegzetes az is, hogy a kőrács igen egyszerű elemekből tevődik össze (kizárólag három- és négykaréjos motívumok), ezek azonban együtt eléggé változatos szerkezetet adnak. A két töredék szabályosan megfaragott végződéscinek vizsgálatából kitűnik, hogy valószínűleg ezek voltak a mérmű egyedüli utólag elhelyezett, az ablakkerettel nem egybefüggő részei. Mivel egy helyen is találták őket, feltehető, hogy az ablak kőrácsa még a barokk helyreállítása idején, vagy nem sokkal korábban is a helyén állott, és csak ekkor pusztult el véglegesen. 63 Bár a szentély eredeti részletformáiból, a bordák és zárókövek kivételével, több nem maradt ránk, e néhány töredék is elegendő ahhoz, hogy bizonyos stíluskritikai következtetéseket levonjunk. A felsorolt darabokhoz hozzászámítva még az említett háromkaréjos záradékú ülőfülkét is, elmondhatjuk, hogy a gótikus szentély építésekor alkalmazott részletformák kizárólag szerkesztési eljárásokra épülnek, és igen egyszerű elemekből tevődnek össze. Ezek az elemek azonban gyakran olyan együttest alkotnak, amely az egyszerű, de változatos részszerkesztések bonyolult egybekomponálását feltételezi. Ez a sajátosság a gótika már kifejlett, de még nem késői szakaszára vall, amikor maguk a motívumok még egyszerűek, de az ezekből felépülő egész már sokszor meglehetősen bonyolult. A stíluskritikai megfigyelések tehát lényegében megerősítik azt, hogy a szentély a XIV. század végén épült. Ennek a datálásnak megfelelnek a veszprémi részletformákra felhozható stíluspárhuzamok is. A budavári főtemplom mellékszentélyeinek ablakmérművei 6 '' — ha más elrendezésben is — ugyanazokból az elemekből állnak, mint a veszprémi kőrács: zárt három- és négykaréjos motívumok, közöttük eseten128
