A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

régi berakott csúcsíves részein'', „a főhajó déli oldalán" szintén gótikus kövekkel együtt volt befalazva,

25 E két darabot tehát a barokk újjáépítés alkalmával használták fel, méghozzá gótikus, tehát későközépkori íaragványokkal együtt. Az 1907-es munkálatokból származó harmadik darab lelőhelye — ha igaz; az a feltevésünk, hogy az október 9-i és az október 23 utáni adat ugyanarra a párkánytöredékre vonatkozik — „az északi szentély-tám teteje".

2

6 Ez a megjelölés azért figyelemreméltó, mert a szentély támpillérei jelenleg is gótikusak, és bár a fentiek inkább azt valószínűsítik, hogy itt a támpillér XVIII. században kiegészített lezárására kell gondolnunk, nem. lehetetlen az sem, hogy a kő eredeti gótikusi falban volt. A negyedik, az építkezés megkezdése előtt előkerült párkánytöredéket Ádám Iván szerint a Gizella-kápolna előtti tér rendezése közben találták.

2

' Ügy látszik azonban, hogy ez a megjelölés nem egészen pontos. Gerecze Péter ugyanis műemlékjegyzékében megemlékezett két veszprémi XI. századi „domborműről"; ezek egyike akkor a Gizellakápolna melletti kanonoki ház kertjében ülőpadként szolgált, a másik pedig a székesegyház mögötti le119. kép. A székesegyház átépítésekor eredeti helyzetből kiváltott kőfaragványokról készült felvétel (1907). Abb. 119. Photographische Aufnahme (1907), die bei dem Umbau der Kathedrale aus der originalen Lage gelössen Werksteine darstellt. 118