A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

Története: Dörögd a Péc-nembeli Dörögdiek birtoka volt már a XIII. században és három faluból állott: Alsó-, Felső- és Tótdörögdből. A falvakat és a birtokot a XV. századtól a Sitkeiek örökölték, de a Vezsenyieknek is voltak itt részeik, amelyek később a Vázsonyi Horváthoké lettek. A templomot Szt. András tiszteletére a XIV. század elején élt Dörögdi Miklós egri püspök és rokonainak ősei építették. 1339 előtt a püspök átépíttette. A templom és a rom további sorsa ma még ismeretlen, a XIX. század közepén hajóját puskaporral robbantották fel és anyagából magtárat építettek. 1880 körül Ádám Iván végeztetett kisebb ásatást a rom területén. Leírása: Csak keletéit, egyenes záródású szentélye és az ehhez délről csatlakozó négyzetes sekrestyéje ismert, gótikusán átépített formában. A sekrestye templom felőli, északnyugati sarkában csigalépcső vezetett a szentély boltozata feletti kápolnába. A szentélyt a sarkokba állított oszlopokra támaszkodó bordás keresztboltozat fedte, a sekrestye boltozatának bordái pedig magasan, a falsarkokra támaszkodtak. A szentély keleti végén magas és keskeny koragótikus ablak van, hasonlókat, de kisebb méretűeket találunk a sekrestye keleti és déli oldalán is, az utóbbinak csak a fele maradt meg. — Románkori formáját nem ismerjük. A tihanyi múzeumban kiállított emberalakos pillérfő és a jelenlegi rk. templomban levő szalagfonatos keresztelő medence a románkori templomból származik. Mindkettő XII. századi faragvány. (106. kép.) Irodalom: Békefi 132—134., Holub III. 194—195., Ortvay I. 294., Genthon, 1959, 376., Ádám Iván: A felsődörögdi templomrom. Egyházművészeti Lap. 1882. 55. TIHANY (veszprémi járás), apáti templonv rom. MJ. Jellege: A félsziget északi oldalán, a balatoni műút feletti dombon álló, részben kiegészített rom. Története: Feltehetően a félsziget legrégibb falva, amelynek 1211-ben már 74 háza volt. Először 1267-ben említik Apáti néven. A középkorban mindig a tihanyi apátság birtoka volt. 1340-ben papja András, a tihanyi konvent káplánja. 1942-ben az apátság és a BIB állíttatta helyre. beírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom romja. Bejárata a nyugati oldalon volt. A hajó nyugati végében fából készített kegyúri karzat gerendáinak fészkei láthatók. A hajó valószínűleg síkfödémes volt, a szentélyt helyreállított dongaboltozat fedi. A hajó déli oldalán két, a szentélyén egy kis résablak, ugyanilyen a szentély keleti falán is. A hajó falainak cseréppel történt lefedése és a szentély fedélszéke 1942-ben készült, ekkor került a romba a kőlapburkolat is, és ekkor falazták fel valószínűleg addig is romosán meglevő oltárát. (107. kép.) Irodalom: Békefi 122., Römer: Román- és átmenetkorú . . . 55—56., Rómer: A Bakony. 185., Csányi K. 202— 210., Radnóti—Gerő 78, 86, 90., Entz—Gerő 86., Semsey 130., Kampis Antal: Tihany. Bp. 1957., 36—39., Rómer jkv. III. 24, 29. 107. kép. — Abb. 107, Tihany—Apáti. 108. kép. — Abb. 108. Tihany—Újlak. 56. TIHANY (veszprémi járás), újlaki templomrom. M. Jellege: A tihanyi rév felett, meredek dombon álló kis rom. Története: A rév felett a középkorban faluról nem tudunk, bár kisebb révész-település lehetett itt. Az 1267-es pápai bulla említi Üjlak Szt. Margit kápolnáját, több adatot nem ismerünk róla. 1963-ban az OMF helyreállíttatta. A feltárást Pámer Nóra végezte, építésze Ferenczy Károly volt. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású kápolna romja. Hajója és szentélye egyaránt négyzetes volt, de egymáshoz viszonyítva asszimetrikus elhelyezésben. A dia107