Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Kövy Zsolt: 17–18. századi prédikátorok Veszprém megyében

lett. Lelkészt, tanítót nem tarthatott. Az árvák a 20-30 kilométerre fekvő virágzó gyülekezetekbe jártak istentiszteletekre. Otthon pedig titokban, buzgó presbiterek és kegyes asszonyok pajtákban tanították a református hitre az új nemzedékeket. Az anyakönyveket és a kegytárgyakat pedig a védett eklézsiákba menekítették. Az 1560 körül reformáltatott, és 1614-től anyakönyvet vezető Veszprém eklézsiája, amelynek több lelkipásztora, így Pathai István (1612-1628), Gál Imre (1649-1655), Gál István (1665-1669), Losonczi Farkas János (1695-1702), és Hodosi Sámuel (1708-1710) püspöki tisztet is viselt, sokféle megpróbáltatás után 1717-ben jutott árvaságra. Csak a türelmi rendelet után, 1783-ban kapták vissza a veszprémiek szabad vallásgyakorlatukat. Hatvanhat évig ették a kirekesztés keserű kenyerét. A reformáltatás Pápán már feltehetően az 1520-as évek után megkezdődött. 1531-től protestáns iskola működött a városban, amely fokozatosan épült ki református kollégiummá. Az 1585-ös iskolai törvények a latin középiskola, és a teológia virágzó munkálkodását bizonyították. Jeles prédikátorok szolgáltak a pápai eklézsiában, így Sztárai Mihály, az énekes reformátor (1567-1575), Huszár Gál, a nyomdász-lelkész (1574-1575), Huszár Dávid káté-fordító és kiadó (1576-1585), Pathai István (1612-1628-ig dunántúli püspök, 1585—1612-ig, és 1626-1628ig pápai lelkész), Kanizsai Pálfi János (1612-1626-ig pápai lelkész, 1629-164l-ig dunántúli püspök), Czeglédi Pál (pápai lelkész 1626-1649, püspök 164l-l649-ig.), Szeli Luka György (1649-1663-ig pápai lelkész, 1665-1669-ig lelkész és püspök), Sellyei István (1663—1692-ig pápai lelkész, 1669-1692-ig dunántúli püspök), Csúzi Cseh Jakab (1692—1695-ig pápai lelkész, 1693—1695-ig püspök), és Torkos Jakab (1734—1775-ig pápai lelkész, 1745—1785-ig dunántúli püspök). A pápai reformációban jelentős szerep jutott a földesuraknak. Szapolyai János 1527-ben a protestáns Thurzó Eleknek adja át a várost, majd 1535től Török Bálint, 1550-től fia Török Ferenc, 1571-től pedig 1618-ig Ferenc fia Török István a vár és a város birtokosai. Ez az építés korszaka. 1617-ben megalakul Pápán az ország első református presbitériuma, ami 1630-tól az egész Dunántúlon meghatározó, kormányzó tényezővé vált. A vallás-sérelmek voltaképpen 1659-től sújtják a pápaiakat. 1718-ban szabad vallásgyakorlatuktól is megfosztják őket, de sikerült visszatartani ennek végrehajtását (főként az 1734-től főgondnok Kenessey István révén) egészen 1752-ig, amikor is beteljesül a végzetük, és az iskolát is 99