Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Hagyománnyá vált, hogy a veszprémi Gizella-napok rendezvénysorozat keretén belül megszervezésre került történeti felolvasóülés előadásait a múzeumi konferenciasorozatban megjelentetjük. A sorozatban eddig megjelent kötetek (Veszprém és környéke a honfoglalás korában; Veszprém kora középkori emlékei; Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században; Veszprém a török korban; Mindszenty József veszprémi püspök 1944-1945.) után jelen kötet részben az 1998. május 7-én elhangzott előadások szövegét tartalmazza. Az előadók és a kötetben publikálók történészek, néprajzosok, levéltárosok és muzeológusok. A felolvasóülés célja az volt, hogy egy későbbi városmonográfia alapjait megteremtve mindig egy megadott témában, felkérés alapján készültek el a konferencia előadásai. 1998-ban a választás az életmód- és művelődéstörténetre esett. Az előadókat Veszprém megye művelődéstörténeti hagyományának bemutatására kértük fel. így kerültek egy kötetbe a török kori díszítőművészetről, a vallástörténeti eseményekről, a prédikátorokról és misszionáriusokról szóló tanulmányok. Jelen kötet szerzői Batári Ferenc, Gelléri Gábor, Kövy Zsolt, S. Lackovits Emőke, Lichtneckert András, Szabó Péter és Tóth István György. Szabó Péter tanulmánya négy évtized török-magyaregyüttélését vizsgálja a Balaton-felvidéken. A török-magyar együttélésben elsősorban azokat a mentális kapcsolódásokat vagy éppen szétválásokat elemzi, amelyek a két fél viszonyát a békeidőben jellemezték. A szerző szerint csak úgy tudja láttatni a Balaton-felvidék életét, ahogy azt a források megengedik. Ezek között talált olyan anyagot, amely nem mozaikszerűen fennmaradt iratokból állt össze, hanem logikus rendszerű, azonos szerzőtől származókból. Az 1550/60-as évekből származó levélfüzérek Takaró Mihály tihanyi várkapitány, és címzettje Nádasdy Tamás nádor; valamint OrmányiJózsa sümegi várkapitány és Csányi Ákos levelezése megbízható keresztmetszetet nyújtanak a végváriak életéről. A szerző a levelek alapján képet ad a korabeli katonai a hírszerzés módjáról, a törökök és a végvári magyarok mindennapi életéről. A források lehetőséget teremtettek arra is, hogy bepillantsunk egy ma már történeti egzotikumnak tekinthető, izgalmas világba: „Mert erre a tájra nem kellett telepíteni brazil erdőt, itt eleve adott volt az egzotikum: a török világ. " Tóth István György tanulmánya két délszláv személy találkozását írja lea 17. századi dunántúli hódoltságban. A szerző írásában Don Simone Matkovich - a Rómát és Isztambult is megjárt szerzetes, a misszionáriusi felhatalmazással rendelkező mohácsi plébános - és Athanasio 5