Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

S. Lackovits Emőke: A török díszítőművészet hatása az egyházi és a paraszti textíliákra Veszprém megyében

Kedvelt minta volt a paraszti textíliák esetében is a tulipán, valamint a szegfű. Utóbbinak van egy egészen különös változata, amelyen a szálszámolással megformált szegfűk egészen merevek és geometrikus alakzatot mutatnak. Elsősorban a merevség a szembetűnő ennél a változatnál és mindenekelőtt ez emlékeztet a törökös jellegzetességekre (19. kép). A török díszítőművészet hatása ugyancsak tetten érhető azokon a vászonhímzéseken, amelyeken kazettás elrendezésre törekedve húzódik a lepedő szélén végig a fő mintasor, amelyben két-két gránátalma fog közre két-két tulipánt, vagy apró ciprusok a csillagot, s ezek keretbe foglalva maguk is gránátalmát alkotnak, amelynek belsejét ennek megfelelően kétféle növényi elem tölti ki, s ezekből nőnek ki a tulipánok által közrefogott gránátalmák. (20. kép). Hasonló elrendezéssel rozmaring vagy fenyőág és rozetta szintén előfordul. Kedvelt volt a fogazott levelekből kiemelkedő háromcsúcsú levélkompozíció is. Ez, úgy véljük, továbbfejlesztett változata annak a mustrának, ahol növényi elemek más növényi elemeket töltenek ki. Ugyanennek egy másik változatán szívből kinövő és kétfelé ágazó tulipán látható, amely azonban az úrasztali textíliák török körtéire (mir-i-bota) emlékeztet. Közöttük ugyanezen szívből emelkedik ki a tulipánba ágyazott, belsejét mutató gránátalma. Kacsokat és sarlós leveleket is elhelyezett rajtuk alkotójuk. A fő mintaelemeket pedig olyan gránátalmákkal választotta el egymástól, amelyeket apró szegfűkkel és hármas levélcsúcsokkal kombinált. Ez a rendkívül gazdag, változatos hímzéstípus több lepedőszélen is megjelenik kisebb módosításokkal. Egyik a másiktól többnyire abban különbözik, hogy széllezáró mintáik eltérőek (21-25. képig). További török hatásról árulkodik a mintáknak rézsútosan, ill. változó szögben, rézsútosan való elhelyezése, amely tulajdonképpen jobbra dőlő egymásutániságot jelent, ahol a minták az alappal hegyesszöget zárnak be. Elmondható, hogy ez a legáltalánosabban és leggyakrabban előforduló szerkesztés. Ott is megjelenik, ahol a fő minta már mindenféle törökös hatást nélkülöz, a széllezáró csík azonban még erről árulkodik. Előfordul ugyan olyan rendezési elv is, amikor ugyanez jellemzi mind a fő, mind a széllezáró mintákat. Azonban mégis elmondható, hogy ezt a típusú megfogalmazást döntően a széllezáró mintacsíkok őrizték meg, amint arról több, bemutatott ábra is tanúskodik. (26., 27. kép). E rövid, mondhatni szűkre szabott áttekintés egy még elvégzendő, összehasonlító, elemző munkának szükségességére kívánta ráirányítani a figyelmet, amely jövőbeni elemzésnek azonban a balkáni anyagot is be kell vonnia vizsgálódásának körébe. Vélhetően, a balkáni kapcsolatok 75