Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Batári Ferenc: Keleti szőnyegek a 16–18. századi Magyarországon

szőnyegben hat darab vadász kárpit...Negyedik díván szőnyegben öt darab díván szőnyegek. Ötödik díván szőnyegben nyolc selyem kárpit és tíz szőr (gyapjú) pokróc." A polgárság körében, ha szám szerint kevesebbet is, de már a 16. században találunk keleti szőnyeget. Lőcse város levéltári feljegyzéseiből tudjuk, hogy ott a 16. század végén volt török szőnyeg polgári tulajdonban.

15 Brassó számadáskönyveiben feljegyezték, hogy a tekintélyes patrícius családok leányait, házasságkötésük alkalmával a városi magisztrátus egy-egy szőnyeggel ajándékozta meg. Régi török szőnyegek legnagyobb számban az ország nagy részét elpusztító 16-17. századi harci eseményektől megkímélt Erdélyben maradtak fenn. Ott is a 20. századi impériumváltás és a második világháborút követő politikai események után, csak a protestáns egyházak, azok között is csupán a barcasági evangélikus templomok tudták megőrizni évszázadok folyamán egybegyűjtött szőnyegeiket. Leggazdagabba a brassói „fekete templom", amelyben több mint száz és a segesvári ú.n. kolostor templom, melyben mintegy negyven nagyrészt 17. századi török szőnyeg díszíti a templom falait, stallumait, karzatának mellvédjét. Mindezek a fejedelmi és főúri paloták elpusztult szétszóródott anyagát nem pótolhatják, de ízelítőt adnak azok keleti szőnyegekben kifejtett pompájáról. A szőnyegek használata a régi Magyarországon a maitól eltér és messze sokrétűbb volt annál. A szőnyegeket kevésbé rakták a padlóra, leginkább reprezentatív szobák és termek falait díszítették azokkal és ugyanezen helyiségekben asztalok leterítésére szolgáltak. Szőnyegeket csak igen magas személyek taposhattak. Szerémi György királyi káplán emlékirataiban leírja II. Szulejmán és Szapolyai János találkozását: „Egy kis mérföld hosszúságban, ahol a király a szultánhoz akart menni, a földre skarlát és különböző finom szőnyegeket terítettek a szultán sátoráig".

17 „A KÖVETKEZENDŐ MARADVÁINAK ÖRÖKÖS EMLÉKEZETIRE ÍRTA LE HAZÁJA FELFORDULT ÁLLAPOTJAN SZÁNAKODÓ... APOR PÉTER... AZ 1736. ÉS ÉLETÉNEK 60.-IK ESTENDEJÉBEN... /a/... METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE, AVAGY AZ ERDÉLYI RÉGI SZOKÁSOK ÉS RENDTARTÁSOK, AZ KIK VOLTAK ÉS MULTÁNAK..." című, rendkívül olvasmányos emlékiratait , melyben a szerző ízelítőt ad arról, hogy a keleti szőnyeg a régi magyar életforma mily szerves tartozéka volt. „Mikor pedig valamely úr - írja Apor - akármi pompára ment... lovakra az szirnyos hámokat rakták, drága szőnyegeket és drága portai vánkosokat az hintóba." A régi erdélyiek lakodalmán 57