Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)
Gelléri Gábor: Francia útleírások Magyarországról a hódoltság utolsó szakaszától a Rákóczi-szabadságharcig
francia barokk egyik legfontosabb műve Agrippa d'Aubigné a vallásháborúk borzalmait bemutató Les Tragiques című elbeszélő költeményében találunk. Ebben először Franciaország jelenik meg mint két viaskodó csecsemő által sanyargatott anya 25 , később találnak egy asszonyt, aki gyermeke bölcsőjére rogyva szenvedett ki, és sebeiből vér csepeg a gyermekre a kiszáradt emlők teje helyett. A halott anya és a csecsemő képe tehát egyértelműen jelen van a kor kép-kelléktárában. Tekintsünk még egy lépéssel tovább. Agrippa d'Aubigné a francia vallásháborúk borzalmait írta le, de hasonló jelenetekkel találkozunk a harmincéves háború német borzalom-krónikáiban is - erre elég a Simplicissimust említenünk. Látható tehát, hogy a kegyetlenkedések részletes bemutatása nagyon is szokványos elem a kor irodalmában. Magyarország, ahogy azt Eckhardt aláhúzta, a korszak képzeteiben gyakran jelenik meg úgy, mint „Európa véres színháza". 28 Ez a tény pedig szinte magával hívja a valós vagy kitalált, ám feltétlenül teátrális elemek megjelentetését az útleírásokban. Nincsenek meg az eszközeink arra, hogy az ilyen esetek valóságosságát érdemben cáfolni tudjuk. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy szerzőnk a korabeli szalonok közönsége számára készülő művében részletekbe menő leírást ad egy ilyen esetről. A németnyúzó gyerek képe tehát a nemzeti karakterológia kegyetlenségelemét illusztrálja, illetve egy létező irodalmi hagyományhoz illeszkedik. Ami újdonság: a magyarországi szövegekben általában a törökhöz kapcsolódnak az ilyen képzetek. Itt azonban a németek iránti gyűlöletet ábrázolja az eset - ne feledjük, hogy az 1660-as években Franciaországnak politikailag inkább szövetségese a török, mint a német vagy az osztrák. Összefoglalva: arisztokrata utazónk európai körutazása során érkezett Magyarországra. Földrajzi leírásában a kor közhelyeit ismerteti, politikai szemléletét a francia-magyar tárgyalások határozzák meg, noha azokat nem is említi. Érdekessége egyrészt stílusában rejlik: útleírása a szalonok közönsége számára készül, és talán ennek köszönhető, hogy az a néhány érdekes elem, amivel a magyar nemzeti karaktert illusztrálja, belekerült a szövegbe. De ennél még jelentősebb az a tény, hogy egyáltalán Magyarországra utazott. Hosszú, majd százötven éves szünet után talán itt először találkozhatunk olyan utazóval, aki puszta érdeklődésből lépett a háborús Magyarország területére, és nem az Oszmán Birodalom felé átutazóban tartózkodott itt. így előfutára lett a török kiűzése után ismét meginduló magyarországi „turista"-utazásoknak. 40
