Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Tóth István György: Misszionáriusok a 17. századi török hódoltság területén: a hódolt Dunántúl délszláv szemmel

bánián 1618-ban a mise után megvendégelték a helyi török vár parancsnokát, Szefer bég urat, „aki az ebéd idején eljött, hogy igyon, és három vagy négy kis étekkel megelégedett, ám megtöltötte a gyomrát bőséges itallal, és igen részegen a szolgái zaj nélkül, sietve visszavitték a házába." A pécsi törökök is igen kegyükbe fogadták Don Simonét, azt mondogatták, hogy „ez az ember jó az ő országuk számára." Nem sokkal később pedig Don Simone Újlakon felkereste ajándékaival Haszán szendrői béget, aki ünnepélyesen fogadta a kereskedő módjára öltözött katolikus papokat, köztük Pietro Catich prizreni püspököt. Ahogy az isztambuli szerájban Don Simonét pártfogoló eunuch, ugyanúgy a szandzsákbég is gyerekadó fejében a törökökhöz került délszláv lehetet, aki nem feledkezett el gyökereiről. A bég előbb törökül, majd az anyanyelvén, „dalmátul", azaz szerbhorvátul biztosította jóindulatáról a papokat, és mint „atya a fiait", úgy óvta őket a janicsárok társaságától. A „dalmát" papok megtalálták a közös nyelvet a szandzsákbéggel, hosszan elbeszélgettek a „széparcú", lágyszavú, őszszakállú béggel, meg is állapították, hogy látszik, hiányzik neki a kereszténység, amelyet egykor Dalmáciában a keresztségkor felvett. Don Simone mohácsi plébános beszámolóiból jól látható a hódoltsági katolikusok (és egyben a többi keresztény egyház, köztük a reformátusok), kapcsolata a török hatóságokkal. Don Simone egész élete egyetlen hosszú harc a különböző pasákkal, bégekkel, kajmekámokkal, muftikkal, hodzsákkal és kádikkal a hódoltsági katolikusok jogaiért, életfeltételeiért. A törökök eltűrték országukban a katolikusok és a többi keresztény felekezet vallásgyakorlatát. A mohamedán vallás támadó ideológiájára épülő világbirodalom vallási tolerancia dolgában fölötte állt sok korabeli európai keresztény államnak. Egy református szabadabban gyakorolhatta vallását a magyarországi vilajetekben, mint Itáliában, és egy katolikus számára kevesebb veszéllyel járt a misehallgatás Belgrádban, mint Londonban. A törökök ugyanis a keresztények vallásában, ellentétben pl. az iszlámon belüli eretnek mozgalmakkal, nem láttak veszélyt, csak a muszlimok keresztény hitre térítését büntették halállal. A török hatóságok azonban ugyanakkor folyamatosan zaklatták, sanyargatták a nem igazhitű, azaz nem muszlim lakosságot, a keresztény felekezeteket egymás ellen is kijátszva. Don Simone Rómába küldött nagyszámú levelében szenvedélyesen érvelt amellett, hogy a hódoltságnak a királyi Magyarországon, messzi városokban élő püspökök ne avatkozzanak bele az immár majd egy 23