Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Szabó Péter: Török-magyar együttélés a Balaton-felvidéken

lásakor például egy hatalmas piramis fogadja, II. Henriket 1550. évi Rouen-i intradáján a Szajna parton egy brazil erdő. A lombhullató fákat rájuk függesztett pálmalevelekkel pálmafáknak álcázták. Rajtuk Brazíliából hozott papagájok röpködtek, s koronájukon ugyancsak onnan származó majmok ugráltak. Az erdő közepén egy kis falucska állt s az itt csoportosuló vademberek Brazíliából behajózott bennszülöttek voltak. Végül, hogy az egzotikumok harmadik típusát is bemutassuk, ugyanezen a bevonuláson felvonultattak hat gazdag keleti szőnyeggel betakart elefántot, amelyet turbános szerecsenek vezettek.

25 Ahogy közeledünk a török-keresztény frontvonalhoz, azt tapasztaljuk, hogy az egzotikumok között fennálló viszonylagos egyensúly felbomlik. Nyugat peremén, ahol a felfedezések hatásai csak közvetve érvényesültek, az egzotikus Amerika-kép kevés nyomot hagyott. A Földközi-tengeri kereskedelmi kapcsolatoktól elzárva ezen a tájon Egyiptom sem képezhette az egzotikumok tárgyát. A török-magyar szembenállástól függetlenül viszont felerősödött a közeli mohamedán világ egzotikus vonzása. Ilyen, a mohamedán világgal kapcsolatos egzotikumot jelenthetett Szulejmán kalauzának sírja is. A török eredetű egzotikum kultuszát, elterjedési körét a magyarországi társadalomban nehéz meghatározni. Éppen ezért kivételes az az adat, amely egy Balaton környékén gyakran portyázó főúr, Zrínyi György kultúrájában valószínűsíti a mohamedán világhoz való vonzódást. Zrínyi ezt Miksa cseh királlyá koronázásán bizonyította 1562-ben. „Különösen kedves látványul szolgált, Zrínyi György gyönyörűen szerelt lovas csapatja - írja Istvánffy - kit mint most felserdültet, atyja Miklós oda küldött, mely csapatot nyolcz teve követ, miknek mindegyikén egy-egy szerecseny ült, mit Zrínyi a pécsi parancsnoktól Jahiogli Mahomettől ajándokul kapott." A török temetés és gyász sajátos egzotikumot képezett a török-magyar együttélésben a magyarok számára. „Hiszem, hogy hallotta Nagyságod, az passa ki megholt az testét alávitték Terekországban" - írta a tihanyi várkapitány 1557-ben a nádornak.

7 Az országon átvonuló török gyászmenet sajátos reflexiókat kelthetett a keresztényekben. Megpróbálták mint Istvánffy tette - értelmezni a török szokásokat. Amikor 1562-ben a Temesvárról Pestre átvezényelt Malchus török parancsnok „öregségtől és betegségtől megtámadva kimúlt", holttestét Hercegovinába, ősei sírboltjához szállították. A tetemet „szőrzsákba öltözött harcosok" kísérték, ami - Istvánffy szerint - a nagy bánat jele.

28 Szulejmán gyászmenete nem érdeklődő kegyeletet, inkább megütközést váltott ki Istvánffyban. „Testét egy paraszt bolgár szekerén vegyes színű lovak vonák, nem kis 15