Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

ne fogadjanak lakóul, ha csak igazságos levelek nem lészen, honnéd jöttek, és hová valók legyenek, mert nagy kárátfogja vallanyi, mellyekre a falusi hadnagyok is jobban vigyázzanak, mint ekkoráig, parancsoltatik. Emellett a munkásoknak napszámi fizetést is e szerént rendölte az nemes vármegye, hogy büntetés alatt így alkalmaztassák minden rendek magokat, úgymint: egy kaszásnak gazda kenyerén lészen fizetése húsz pénz, maga kenyerén egy máriás; aratónak gazda kenyerén, nagynak dénár 12, alábbvalónak dénár 10; kévekötőnek dénár 15; szénagyűjtőnek nagyobbnak gazda kenyerén dénár 10, kisebbnek 8, maga kenyerén dénár 13, kisebbnek dénár 10; petrencehordónak és baglyarakónak maga kenyerén dénár 20, gazda kenyerén dénár 15; szőlőkapásnak maga kenyerén dénár 25, gazda kenyerén 15; szőlőkötőnek maga kenyerén dénár 15, gazda kenyerén 8; szőlőszedőnek gazda kenyerén dénár 6; csöbörhordónak gazda kenyerén dénár 12; kertekben lévő kapásoknak gazda kenyerén dénár 12, maga kenyerén dénár 16; másféle napszámú gazda kenyerén dénár 10, maga kenyerén 15, 12 forint büntetés alatt. Veszprém, kelt mint fent, dobszóval nyilvánosan élőszóval az piarcon kihirdettetett, és ismét a járásra kiküldetett Vízkeleti József főszolgabíró uram aláírása alatt. 8. Veszprém város statútumai, 1727. január 2. Az 1727. esztendő januárjának 2-dik napján az tekintetes nemes veszprémi káptolon, úgy hasonlóképpen veszprémi nemes és városi lakos uraimékfeles számmal együtt lévén, az városnak hasznára és megmaradására minemű s érthetetlenül megtartandó pontokat határoztanak, annak sora így következik: Először. Az tekintetes nemes vármegye arra kiküldendő esküdtje és az vásárbírák által megvizsgáltassanak minden házok a csavargóknak és afféle hír nélkül a városra bejött utazó levél nélkül járó kóborlóknak kikeresésére, és valahol ollyaténokat tapasztalnak, mind gazdájokkal együtt bíró uram eleiben vivén, azokat nyomban a deresben keményen megcsapassák, a gazdát azért, hogy tudván az kihirdetést, hír nélkül befogadja, amaz pedig, hogy magát nem jelentette. 129