Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Szabó Péter: Török-magyar együttélés a Balaton-felvidéken

meghatározható. A másik oldalon a magyaroknak már nem voltak ilyen bőven fizetett kémeik. A pénzszűkében lévő végek kapitányai egészen kevés anyagi támogatással foglalkoztathatták hírszerzőiket. Ezért aztán gyakran akadozott a kémszolgálat. „Ez mostani időbe csoda az szegén ember kémsége" - panaszkodott 1562. március 7-én a sümegi várparancsnok. Igazában véve csak azoknak a munkájára lehetett számítani, akik a titkos hírszerzést a magyar tisztek iránti bizalomból, hűségből művelték. Ezért bukkan föl a levelekben oly sűrűn a „hitös ember" kifejezés, mint a kémek szinonimája. Vannak, akik alkalomszerűen válnak kémekké. Az ilyeneket azonban , jól meg kell próbálni", azaz meg kell vizsgálni, nehogy az ellenségnek kémkedjenek.

4 A kémnek ajánlkozó ugyanis gyakran az ellenségnek gyűjt, ad át információkat. A másik kémjének átcsábítását mind a törökök, mind a magyarok gyakran megkísérelhették. Nevezetes eset volt az, amikor Thury György palotai főkapitány a török pribékjével „titkon egymást értvén" kis híján tőrbe csalta a fehérvári béget. A kémek társadalmi hovatartozását a következőképpen sikerült a leveles anyagból megragadnunk. Egy csoportjukat a parasztok alkották. A kémkedés előfeltétele, hogy a hírszerző mozogjon, azaz megforduljon az ellenséges területen. A legjobban akkor álcázza magát, ha társadalmi státuszának, eredeti foglalkozásának megfelelő mozgást végez. A parasztember a hódoltságban általában nyáron, aratás idején járt be nagyobb távolságokat, vagy pedig akkor, ha robotra, szultán mívére rendelték. A törökök által megszállt Veszprémből egy olyan paraszt hoz híreket Sümegre, aki annak előtte „Fejérvárott három egész hétig kaszált"

6 Más esetben Ormányi Józsa várkapitány két olyan németvölgyi embertől szerez híreket, akik „az császár miéről Fej érvárról szektek el."

7 A kémkedésre - a csak alkalmilag vándorló parasztoknál - megfelelőbb ember lehetett a kereskedő. Egészen unikális a kémek mikrotársadalmát feltáró forrásaink között Ormányi Józsa néhány mondatos portréja egy kém-kereskedőről. „Itt Symeg tartománba lakik egy kereskedő ember [...]. Ezen ember énnekem hites, mert hogy oda alájár az terekek kézibe mindenkor és híremmel és tanósággal indul el, hogy ha mit ért, nekem igazán megmongya [...]. Gyakorta Budán jár föl, ki jó magyar de tót fi, deákul is tud keveset."

8 Túl azon, hogy az idézet jól érzékelteti a távolsági kereskedelem és a hírszerzés összefüggéseit, azt is sejteni engedi, hogy a több nyelven beszélő hungarus nagyobb eséllyel férkőzhet a szükséges hírekhez. A kémkedéssel és a hírszerzéssel foglalkozó társadalom csúcsán azonban mégsem a távolsági kereskedők, 11