Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Kövy Zsolt: 17–18. századi prédikátorok Veszprém megyében

Bölcsességre Tanító Oskola. Komárom, 1680. -Edom Ostroma... Avagy Abdiás Próféta látásának, egynehány Elmélkedésekbefoglaltatott világos Magyarázattya. Debrecen, 1682. Az Edom Ostroma Régi Magyar Könyvtár kötet egy beszédéből, a Kincses kereskedésből szabad legyen idéznünk aktuális gondolatokat: „Kik láttatnak a mennyei pállya-futásban bé állani, de abban csak tétováznak, lankadoznak, sietséggel nem futnak: az az keresik hogy már az idvességet, de csak szunnyadozva, mind a bolond szüzec. Illyetének pedig: 1. Az Isteni szolgálatnak idején s helyén szunnyadozók, kik az egéyz prédikációt elalusszák. 2. Kik csak Karácsoni, Húsvéti, s Pünkösdi Keresztények: egyébkor távol kerülik a Templomot. 3. Kik ugyan kerülik az Isten-félő embereknek társalkodását. 4. Kik csak hallgtói, de nem cselekedői az Isten igéjének." ВátorkesziIstván (Bátorkeszi, 1640 körül-Nápoly ?, 1675) költő, lelkész. Debrecenben tanult. 1669-1674-ig veszprémi református lelkipásztor. 1674. március 5-én a pozsonyi törvényszék őt is halálra ítélte. Berencs várában raboskodott. A nápolyi gályán szenvedett mártírhalált. A veszprémiek nem töltötték be a helyét, több alkalommal is folyamodtak érte, pénzzel is segítették. Triesztben két rabtársával írta a „ Gályarabságra hurcolt prédikátorok énekét". Szövegét a Szentsei daloskönyv őrizte meg (új kiadása Szentsei György daloskönyve. Budapest, 1977.) Veszprémben a református templom falán tábla őrzi emlékét. Thúry Etele a Dunántúli Református Lap 1890. márciusi számában cáfolja, hogy a veszprémi gyülekezet Losonczi Farkas Jánost, a nápolyi gályákra hurcolt Bátorkeszi István helyére választotta volna meg lelkésznek. Thúry Etele ezt írja: „A veszprémi reformátusok 1669-ben vitték magukhoz Bátorkeszi Istvánt lelkésznek; az egyháztagok száma oly magasra emelkedett, különösen a végvárban lévő református katonasággal, hogy csakhamar második lelkészről is gondoskodniok kellett. így hívták meg Kocsról Losonczi Farkas Jánost, a ki állomását azon év március 19-én el is foglalta, mint ezt maga az egyház anyakönyvében feljegyezte... A veszprémi reformátusok Bátorkeszi helyét, állomását nem töltötték be, sőt sokáig várták szerencsés kiszabadulását, több alkalommal folyamodtak érte, rabságában pénzzel segítették, mint ezt a Gályarabságra hurcolt prédikátorok éneke is tanúsítja: 105