Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Kövy Zsolt: 17–18. századi prédikátorok Veszprém megyében

„Tiszta élteben ti éllyetec Edgymást igen szeressétec Az hitben egyesetgyetek, Ezt hadgya az Ur tinektec. Erősétts meg te Sz.lölköddel Kazdagétts meg kegyelmeddel, Áldj meg jó tiszta értelemmel Bátorsággal szeretettel. Nagy hatalom és nagy tisztesség Néked adasséc ditsősség Te vallásodban szépedgyesség Légyen köztünk nagy tsendességh. Ámen." Kanizsai Palß János (Nagykanizsa, 1584 körül-Pápa, 1641. április 9.) református püspök. 1608-ban samarjai rektor. 1609-ben heidelbergi egyetemista. 1611-ben komáromi tanár. 1612—1626-ig pápai lelkész. 1629—1641-ig dunántúli püspök. 1626-tól németújvári lelkész. 1634-ben Batthyány I. Ádám elűzi birtokáról, s attól kezdődően 1638-ig kiskomáromi lelkész. 1617-ben Pápán felállítja a presbitériumot. 1630ban püspökként ezt az egész Dunántúlra kiterjeszti. Munkáiból: De Sacramentis in Genere. Heidelberg, 1609. — Arany Temjénező. Pápa, 1632. (Példány nem maradt.) Tóth Ferenc Püspöki életrajzok könyvében tisztelettel emlékezik meg Pálfi irodalmi munkásságáról, külön is kiemeli az Arany Tömjénező című könyvét, de foglalkozik Pálfi levelezéseivel, baráti kapcsolataival (Alstedius, Piscator, Bisterfeld) is. A nevezett erdélyi professzorok szárnyai alá ajánlotta a keze alatti diákokat, s „azzal, hogy ezeknek ott Patronusokat és Alomniumot tsinált, eléggé megmutatta azt is, hogy az Oskolákat s a Tanulókat szerette." Sellyei István (Sélye, 1627-Pápa, 1692. október 17.) gályarab-prédikátor, református püspök. A magyarországi és erdélyi iskolákban a latin és görög nyelvben tökéletesítette magát, külföldi akadémiákra ment, hol a teológián kívül, az orvosi szakban is szerzett ismereteket és tudorrá avatták. 1646-tól Szatmárnémeti lelkésze. 1663-1692-ig pápai lelkész, 1669-1692-ig dunántúli püspök. 1674-ben Pozsonyba idézik, s felségárulásért száz társával együtt halálra ítélik. A nápolyi gályákon szenved, majd 1676-ban szabadul. Svájc ad menedéket a szabadulóknak. 1677ben hazatérhet, és folytathatja pápai lelkészi, dunántúli püspöki munkáját. Kéziratban maradt Zürich városához intézett köszöntő beszéde (magyar fordítása megjelent a. Figyelőben, 1881-ben. Munkái: Temető kert. Várad, 1655 (Halotti prédikációk) - Úti társ. Várad, 1657. 103