Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Molnár Antal: A Veszprémi Egyházmegye a török hódoltság idején

az évben váltotta vissza Sennyey István veszprémi püspök Zichy Pál volt veszprémi kapitánytól 10 ezer forint ellenében az elzálogosított püspöki birtokokat, majd a következő évben restauráltatta a székesegyház altemplomát és visszaállította - egyelőre öt taggal - a veszprémi káptalant.

14 Kétségtelen, hogy ezekkel a lépéseivel Sennyey egy év és hét hónapnyi veszprémi püspöksége idején többet tett az egyházi élet újjászervezése érdekében, mint a korábbi püspökök száz év alatt. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk elődjéről, a húsz évet a veszprémi püspöki székben eltöltő Ergelich Ferencről sem, akinek szívós, az egyházi jogokat védő munkája és a papnevelést előmozdító alapítványai kétségtelenül hozzájárultak Sennyey fellépésének sikeréhez.

1 1628 és 1683 között az egyházmegyének tíz püspöke volt, közülük heten a római Collegium Germanicum et Hungaricumban végezték tanulmányaikat, tehát az új, a katolikus megújulás és a rekatolizáció ügye iránt elkötelezett főpapi nemzedékhez tartoztak.

16 Veszprémben egyikük sem alkotott igazán nagyot, ennek okát azonban nem az ő személyükben, hanem a magyarországi püspök-kinevezési rendszerben és a helyi lehetőségek hiányában kell keresnünk. Veszprém ugyanis ebben az időben az évi 6-8 ezer forintos átlagjövedelmével gyenge közepes javadalomnak számított, ezért birtokosai számára csupán átmeneti állomást jelentett egy-egy kisjövedelmű hódoltsági püspöki szék és egy gazdagabb, nagyobb lehetőségeket jelentő egyházmegye (pl. Győr, Eger és főleg Esztergom) között.

17 Ez volt az oka annak, hogy a vizsgált 55 esztendő alatt ifj. Sennyey István 24 évig tartó működését leszámítva, a többi kilenc főpap összesen 31 évet töltött a veszprémi püspöki székben. Többen közülük (pl. Bosnyák István, Lippay György vagy Szelepcsényi György) alig jártak egyházmegyéjükben, annyira elfoglalta őket az országos politika. Velük szembeállíthatók azok az egyházfők, (pl. a két Sennyey István, Jakusich György, Széchényi György), akik a Trentói Zsinat szellemében komolyan vették megyésfőpásztori kötelességüket és ennek jegyében cserélték fel a bécsi vagy a pozsonyi udvari kényelmet a sümegi vár rideg és kényelmetlen szobáival.

18 A kor veszprémi püspökei közül különösen Jakusich György érdemli meg a figyelmet, aki a Pázmány által útnak indított generáció tipikus képviselője volt, mindenben ellentéte az előző század Kecseti Mártonának. Evangélikus főnemesi családból származott, a jezsuitáknál tanult, 18 éves korában katolizált Prágában. Római teológiai tanulmányai után hazatérve rohamosan emelkedett az egyházi ranglétrán, 1637-től 1642-ig volt veszprémi püspök. Egyházme76