Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Veress D. Csaba: Veszprém a tizenötéves háborúban (1593–1606)

len, s az október 2-ről 3-ra forduló éjszaka közelítették meg az előrevetett török lovascsapatok. San Clémente spanyol követ jelentése szerint a török sereg mintegy 80 ezer emberből állott, azonban ezek zöme szemét csőcselék volt, igazi katona alig volt több mint 12 ezer harcos.

8 A török tüzérség mintegy 30 db különböző űrméretű ágyúból állott. A veszprémi vár lovasságának egy kis osztaga - Fekete Mátyás hadnagy vezetésével - a váron kívül, egy kis templomban (talán a Szent Iván vagy Szent Miklós templomban?) és körülötte rejtőzött el, s egy török tisztekből és lovaskatonákból álló csoportra tört ki, akik a templomot és a körülötte lévő szőlőket nézegették. Miután egy részüket levágták, illetve megfutamították, a várba vonultak vissza.

9 Ez a kis epizód azonban nem akadályozta meg, hogy a török csapatok körülzárják Veszprém várát, illetve a lovasságuk lezárja a várható segítség útvonalait, azaz a palotai, a győri és a pápai utakat. Miközben a török tüzérség - Eytzing zászlótartó jelentése szerint - négy helyen kezdte meg a tüzelőállások kiépítését, a török parancsnokság két fogságukban lévő kecskeméti polgárt küldött a vár kapujához, hogy a vár parancsnokát megadásra szólítsák fel. Decsi János szerint - aki Miskolczi Péter várbeli paptól kapta később információit - a kapitány a felhívást elutasította. Ezzel a vár ostroma kezdetét vette. A török tüzérség felvonulásáról és elhelyezkedéséről a török Kjátib Cselebi így írt „Fezlike"című művében: „...Négy badzsaluska- és hét sáhi-ágyút a kapunak irányítottak (17,8 és 21,5 kg-os golyókkal), két ágyút és négy sáhi-ágyút a janicsárok ostromsáncába állítottak, két kolumburna-ágyút (6,5 kg-os golyókkal) és négy sáhi-ágyút pedig az ingovány és nádasból a nagy toronynak szegeztek".

10 A tüzérség zöme - 11 darab ágyú - a vár déli kapujával és a délnyugati bástya 35 méteres homlokfalával szemben, a palánknak nevezett külsővárban, a mai Óváros téren vonult fel. A janicsárok ostromsánca feltehetően a vártól nyugatra, a Jeruzsálem-hegyen lehetett, a legvégén említett hat ágyút pedig a mai Árpád-utca körüli magaslatokon, a Sédpatak ingoványos-mocsaras nagy kanyarulata felett állították fel. A török tüzérség október 3-án délelőtt kezdte meg működését, s Eytzing jelentése szerint olyan erővel, hogy a vár falainak mellvédjei mögött alig lehetett megmaradni. A várbeli tüzérek is viszonozták a tüzet. Eytzing szerint az első órákban a várbeliek egyik legkiválóbb tüzére hősi halált halt. Decsi János pedig leírta, hogy a várbeli tüzérek eltalálták 45