Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Hegyi Klára: Veszprém török őrségei

az utolsók az 1660-as években, hogy a part menti felvonulási utat és az elsősorban szállításra használt víziutat őrizzék. A várháborúk évtizedeinek másik világos törekvése a török országrész területi kiépítését célozta. Az 1540-es évek hódításai a Kelet-Dunántúlnak csak Duna menti sávját hajtották török uralom alá, amely inkább várak láncolata volt, nem pedig módszeresen megszállt, védhető terület. Azzá csak az 1552-es nagy hadjárat tette a nógrádi és a tiszántúli várak elfoglalásával. Siklóstól fel Drégelyig és onnan le Temesvárig most már olyan valóságos, egybefüggő területként védhető tartomány alakult ki, amelynek határát egymást támogató várak láncolata övezte, néhol ugyan foghíjakkal, de egybefüggően. A továbbiakban a foghíjak beépítése és a terület nagyobbítása lett a feladat. /. kép Székesfehérvár látképe a 17. században (Rézkarc, Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka) 1552-ben Veszprém e tartományépítésnek esett áldozatul. Elfoglalásakor Somogynak még csak keleti szélébe kapott bele az oszmán terjeszkedés, Baranyát, Tolnát és Fejért viszont már elnyelte. A Balaton északkeleti sarkától fel Esztergomig a határvédelem oroszlánrésze Fehérvárra hárult, amelyet csak néhány kisebb vár támogatott. Közülük Csókakőt és Gesztest bevették, a keletebbre fekvő Zsámbékot és Vált 1549/50-ben építették a törökök. Nem képviseltek nagy erőt: 1557-ben négyükben 31