Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

lássa el a végvidék ekkor második legnagyobb létszámú, mintegy fél ezer fős őrségének vezetését. Végül innen helyezték át 1638-ban Győrbe, hogy a Séd-parti török-magyar határvár igazgatásában és a hódítók elleni katonai akciókban szerzett tapasztalatait immáron a végvidék második embereként, vicegenerálisként hasznosítsa. Azaz Thuryhoz hasonlóan ő is olyan magasra jutott, amilyen magasra azt még származása és a kor íratlan szokástörvényei lehetővé tették. Noha mindketten bámulatos karriert futottak be, mégis van egy olyan jelentős különbség felemelkedésükben, amely ugyancsak általános jellemzője egyrészt a 16., másrészt az elkövetkező évszázad végvári tisztikarának. Thury és 16. századi kapitánytársai a hivatali ranglétrán való előrehaladásukkor országszerte meglehetősen nagy területen, illetve távolságokban mozogtak. Thelekessy Imre például Veszprémből végül a felső-magyarországi főkapitány tisztébe, az említett Gyulaffy László és Geszthy Ferenc pedig Erdély legkiemelkedőbb katonai posztjára került, sőt Samaria Veszprém és Érsekújvár után, török fogságából való kiszabadulását követően 1599-ben a füleki vár főkapitányi tisztét töltötte be. A 17. században az ilyen távoli végvárakba történő átkerülés avagy áthelyezés - a horvátországi Keglevicsek rövid idejű veszprémi kormányzását kivéve - kevésbé jellemző. Zichy Pál veszprémi fő- és Veszprémi János alkapitány Körtvélyessy Istvánhoz hasonlóan ugyancsak a győri vicegenerális tisztét nyerték el, azaz a veszprémi szolgálat igen jó referenciát jelentett ezen tisztség megszerzéséhez. Ugyanakkor korábban mindketten pusztán a végvidék váraiban (Győrben, Palotán és Veszprémben) teljesítettek szolgálatot. Veszprémbe ebben az időszakban csak ketten érkeztek más főkapitányságból: Bessenyey István a Kisbalaton-parti Kiskomáromból, Hosszútóthy György pedig a pápai vicekapitányságon át a Kanizsával szembeni végek központjából, az egerszegi végházból, ahol a század első negyedében közel másfél évtizeden át járta ki a vitézlő nép nevezetes végvári iskoláját. * * * Az alábbiakban közreadott veszprémi fő- és vicekapitányi adattár a végvári társadalom főbb jellegzetességeinek megismerésén túl azon nagy vállalkozás, nevezetesen egy török kori - nem csekély részben végvári archontológiai lexikon elkészítését kívánja elősegíteni, amelyet az 1607/1608. esztendők adatainak összegyűjtésével Benda Kálmán még 1972-ben kezdett el.

19 Azóta 1976-ban Müller Veronika az egerszegi 99