Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)
Fodor Pál: Török politika Magyarországon (1520–1541)
dekük volt megakadályozni Habsburg Ferdinánd magyarországi térnyerését, azt, hogy a magyar politikai vezető réteg az ő oldalára álljon. Ez indította a szultáni udvart Szapolyai János királyságának elismerésére, melyet azonban csak addig kívánt fenntartani, amíg célját valóra nem váltotta. 3 A Bécs elleni hadjáratok azonban kudarcot vallottak, 1532 után pedig a perzsiai és a földközi-tengeri hadviselés kötötte le az Oszmán Birodalom erőit. így maradhatott fenn Szapolyai uralmi rendszere a tervezettnél hosszabb ideig, egészen a király haláláig, bár az oszmánok mindeközben tervszerűen szélesítették magyarországi bázisaikat. Az 1530-as évek végére mégis nyilvánvalóvá vált, hogy nem érdemes folytatni az eddigi taktikázást és fenntartani ezt a felemás, minden szempontból ingatag hatalmi struktúrát. Bár az oszmánok katonailag biztosították a Budára vezető utat, azon túl semmi sem úgy alakult, ahogy azt eleinte remélték. A nyugati országrészben szilárdan megvetette a lábát Habsburg Ferdinánd, Szapolyai pedig erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy számottevően megnövelje az oszmánoktól függő országrész területét. Hiába hangoztatták szüntelenül a Portán, hogy Magyarország a szultáné amíg Ferdinánddal el nem bántak, mindez csak elvi igény maradhatott. A magyar társadalom megdolgozásához fűzött remények szintén szertefoszlottak; a szultán - vagy még inkább Ibrahim nagyvezír - beépített emberét, Lodovico Grittit a magyar urak megölték, a magyar nemesség tömegei pedig - egy rövid, biztató periódust leszámítva - általában távol tartották magukat a török-párti nagyurak táborától. Az ország erőforrásait sem sikerült az oszmán állam, az oszmán hadsereg szolgálatába állítani (az 1529. évi bécsi hadjárat idején pl. a magyarok egyáltalán nem siettek az éhező szultáni csapatok segítségére). így aligha véletlen, hogy a szultáni udvarban már az 1530-as években megerősödtek azok a hangok, amelyek Magyarország közvetlen megszállását sürgették. E megnyilatkozások közül hadd idézzem Lodovico Gritti 1534 májusában, Cornelius Schepper osztrák követ előtt elhangzott szavait, amelyek fontos tanulsággal szolgálnak a magyarországi oszmán politika egészére: „A törökök császára ugyanis több mint 6 ezer embert tart zsoldjában abban az országban. És azokra elkölt több mint 200 ezer dukátot, s a császárnak abból az országból egyetlen fillér jövedelme sincs. Ezért gyakran javasolják a basák, hogy vigyék a szandzsákot Budára... (azaz: szállják meg Magyarországot)". 4 Figyelemre méltó, hogy az 1541. évi eseményekről tudósító forrásokban ugyancsak találkozunk azzal a magyarázattal, mely 9
