Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Fóthi Erzsébet: A VESZPRÉM MEGYEI HONFOGLALÓK EMBERTANI VIZSGÁLATA

eltemetett népességben a rövid és nagyon rövid fejűek aránya jóval nagyobb volt. Ez véleményem szerint nem az eltérő népességgel, hanem inkább a brachycephalizatio jelenségével magyarázható. A VeszprémKálváriadomb népessége néhány évszázaddal később élhetett, s Magyarországon éppen ebben a periódusban zajlott le a ma még nem tisztázott hátterű, az egész középkori Európában megfigyelt jelenség, amely a fejforma megrövidülését jelenti egy adott népességben (Rösing Schwidetzky, 1981). A Várpalota-Semmelweis utcai temetőben eltemetett emberek a szociográfiai és antropológiai jellegzetességei alapján a honfoglaló magyarok X. század végi, XI. századi leszármazottai lehettek. Valószínűleg a 35. sírtól nyugatra eső feltáratlan területen lehetett a temető legkorábbi része, s a feltárt sírok a későbbi népességet reprezentálják. A koponyaalkatban lévő változatosság arra utal, hogy a honfoglaló magyarok és az itt talált népek között a keveredés megindulhatott. Különösen a nők esetében indokolt egy részük autochton eredetére gondolnunk. Nem valószínű, hogy a hosszúfejű, sejthetően autochton elemek a várpalotai longobárdok leszármazottjai lennének. Míg a langobard koponyákra a dolichocrania mellett a nordikus típus dominanciája jellemző (Malán, 1952), addig a VárpalotaSemmelweis utcai dolichocran koponyák a gracilis mediterrán típusba tartoznak. Köszönetnyilvánítás Hálásan köszönöm S. Peremi Ágotának, hogy rendelkezésemre bocsátotta a temetőtérképet és a sírrajzokat; Dr. Pap Ildikónak, hogy átolvasta és tanácsaival jobbította a kéziratot; Dr. Józsa Lászlónak, hogy konzultált a patológiás esetek leírásánál. 83