Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Fóthi Erzsébet: A VESZPRÉM MEGYEI HONFOGLALÓK EMBERTANI VIZSGÁLATA

csony koponya volt jellemző. A veszprémiek homloka az abszolút méretek alapján keskenyebb volt, mint a várpalotaiaké. A rendkívül töredékes állapot miatt csupán a várpalotai lelőhelyről származó egyének arcát állt módomban értékelni. A várpalotai nők arca többnyire közepesen magas, a szemüreg alacsony, az orr közepesen keskeny. Úgy tűnik, hogy testmagasság tekintetében is eltér a várpalotai népesség a veszprémitől. A várpalotai nők magasabbak voltak (az átlag 158 cm). Az azonos lelőhelyhez tartozó férfiakat és nőket összevetve mutatkozik némi különbség. A Várpalota-Semmelweis utcai anyagban a férfiak zömmel abba a rövid-nagyon rövid, széles és alacsony koponyájú típusba tartoznak, amely főleg a honfoglalók első szállásterületein, az Alföldön és a Felső-Tiszavidéken talált X. századra keltezett temetőkben dominál. Ez a típus a nőknél is előfordul, de kisebb gyakorisággal. A nők között a fentebb említett típussal csaknem azonos gyakorisággal fordul elő a nagyon hosszú, keskeny és relative alacsony agykoponyájú, magas, keskeny arcú típus is. A két csoport között halványan kibontakozni látszik a társadalomban elfoglalt helyzetük különbözősége is. Három nő tűnik ki a többi közül díszes viseletével (1., 11., 13. sír). Közöttük egy (13. sír) a rossz megtartási állapot miatt nem volt vizsgálható, a másik kettő hyperbrachycran volt, azaz egy sem tartozott a hosszúfejüek közé. A Várpalota-Semmelweis utcai temetőtérkép rövid elemzése къ eltemetés időrendjéről kevés információt találtam. A temető egyetlen jelképes trepanációval ellátott koponyája a feltárt terület szélén, a 35. sírban volt (1. ábra). A jelképes trepanáció a Kárpát-medencében olyanynyira a honfoglaló magyarság szokása volt, hogy szinte etnikumjelző szerepe van. Ezt a pogány gyógyítási eljárást a honfoglaló magyarok terjesztették el. A X. században zömmel csak a Dunától keletre eső területeken fordult elő. A Kárpát-medence fokozatos meghódításával a Dunántúlon is elterjedt a szokás. A XI. század végén a kereszténység megerősödésével a pogány hitvilág többi elemével együtt a jelképes trepanáció is eltűnt (Nemeskéri - Éry - Kralovánszky, 1960). A temetőben a sírok sorokba rendeződve jelentek meg. A felnőttek nemek szerinti eloszlása többé-kevésbé egyenletes, ami vagy az elhalálozás sorrendjében-való eltemetést, vagy családok szerinti temetkezést jelez. Néhány antropológiai jellegnek az egymás közelében eltemetettek közötti 80