Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Takács Miklós: ADATOK VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI EDÉNYMŰVESSÉGÉHEZ

kis négyzetek vagy téglalapok sora. A díszítés során elég gyakran osztották az edény testét két „mezőre". így a perem alatt egy apróbb minta: pl. egy beböködött pontsor vagy egy kisebb hullámvonal-köteg fut. Ettől lejjebb pedig az edény vállán egy nagyobb ívü és szellősebb közökkel bekarcolt minta indul. E „kétsoros" minták azért tűnnek igen fontosnak, mert a 8-9. század fazekasságára e díszítési mód nem voltjellemző. A cserépedény-készítés utolsó fázisa az égetés. Az égetés minősége alapján a Veszprém megyei telepfeltárásokon és terepbejárásokon lelt 1011. századi edények nagyjából megfelelnek az országos átlagnak. így az edények felületén megfigyelhető leírott vörös, barna vagy szürke színek skálája igencsak gazdag. Ennek oka részint az agyagok eltérő nyomelem-, pl. vastartalma, részint az égetés eltérő hőmérséklete, részint pedig azon körülmény, hogy milyen mértékben tudta a gölöncsér szabályozni a levegő bejutását az égőtérbe. Az égetéshez szükséges levegő bejutásának szabályozatlan voltára utal az, ha egy-egy edénytöredék felületén foltokban több színárnyalat is előfordul. Ezzel szemben viszont Veszprém megyében sem tekinthető igazán ritkaságnak az, ha egy-egy 10-11. századi edénytöredék színe egységes. E kettöség mögött minden valószínűség szerint az edényégetés két egymástól igencsak eltérő eljárása rejlik. Az egységes szín feltehetően arra utal, hogy az edényégetés ellenőrzött körülmények között, azaz égetökemencében folyhatott, míg a foltos töredékből elég nagy valószínűséggel lehet következtetni a kemence nélküli úgynevezett égetőgödrös módszerre. Az átnézett töredékeknek nagyjából egy negyedénél tanúsította az oxidált égetést a vörös vagy a barna szín különböző árnyalata. A töredékek második negyede a sötétszürke vagy a fekete szín különböző árnyalatait vette fel a redukciós eljárású égetés következtében. Végezetül, a fennmaradó másik fél esetében az úgynevezett neutrális, azaz kemence nélküli égetésre utalt a szürke, vörös és barna foltok kusza összevisszasága. Meg kell állapítanom, hogy sajnos nem sok ponton sikerült bővítenem a 10—11. századi edényművességről a Kárpát-medence más részein összegyűjtött ismeretanyagot. Munkám így tulajdonképpen egy sajátos előtanulmány olyan jövendőbeli, nagyobb darabszámú leletegyüttes feldolgozásához, ahol a megtalálás körülményeit is sikerült pontosan rögzíteni, és maga a cserépanyag sem szóródott szét. Ilyen leletegyüttesek felfedezése és feldolgozása lenne kívánatos Veszprém megyében is. 64