Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Takács Miklós: ADATOK VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI EDÉNYMŰVESSÉGÉHEZ

ami által e kis fazék a hengeres nyakú edények egyik ritkább, de bizonyosan 10. századi csoportjába sorolandó. A bordás nyakú edénykék füles változatának esetében pedig Veszprém igencsak délnyugati lelőhelynek számít, hiszen e kerámiatípus a Komarov úti ásatás előtt csak a Kisalföld északi, azaz a Duna bal parti részén, Borsodban, a Felső-Tisza-vidéken illetve a Nagyalföld északkeleti csücskében volt ismert, a Dunántúlon pedig nem! így e kis edényke egy további adalék amellett, hogy a honfoglaló magyaroknak azon része, amely a keleti hagyományokhoz jobban ragaszkodott, nemcsak a Kisalföldön telepedett meg, hanem ettől délebbre, a Dunántúl középső harmadában is. A fazékkal ellentétben meglehetősen nagy ritkaságnak számít Veszprém megye 10-11. századi kerámiájában a korszak másik főzőedénye: a cserépüst, vagy cserépbogrács. Ez a megállapítás nem számíthat igazán újdonságnak, sőt e ténynek már a leletek átnézése előtt is nyilvánvalónak kellett lennie a korszak edényeit elemző kutatók számára. Hiszen Szőke Béla Győr környéki elemzései, azaz 1955 óta közismert, hogy a cserépbogrács a magyarság félnomád jellegű, nagyállattartó gazdálkodásához kötődött, ezen életformának pedig elsősorban a Kárpát-medence síkvidéki nagytájai, illetve egyes hegyvidéki medencéi feleltek meg. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Veszprém megyében csak a síksági jellegű pápai járásban gyakoribb a cserépbogrács a honfoglalás utáni évszázadban, vagy hogy a Bakonyban, illetve a Balaton-felvidéken ezen edénytípus az Árpád-kor későbbi évszázadai folyamán sem vált igazán gyakorivá. így, az általam áttanulmányozott 266 Veszprém megyei 10-14. századi bográcstöredék túlnyomó többségét, 237 darabot a néhai pápai járás területén sikerült gyűjteni. A feldolgozott bográcstöredékek 89,09 %-a került elő a pápai járás területén. Ezen aránnyal kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy több bizonytalansági tényezőt is magában foglal. így pl. az egykor minden valószínűség szerint tíz vagy százezres nagyságrendben használt cserépüstökhöz képest nevetségesen alacsonynak tűnik a feldolgozott darabok száma. Ennek ellenére is, a fenti arány igencsak kifejezőnek tűnik. A fenti lelethalmazt vizsgálhatjuk továbbá egy másik, időrendi bontásban is. Ez utóbbi szempont szerint csak 4 bográcstöredéket, azaz az összmennyiség 1,5 %-át mertem a 10-11. századba sorolni, peremük alakja, illetve a rajtuk feltűnő hullámvonal-köteg díszítés alapján. E furcsa arány azonban nézetem szerint nem annak a következménye, hogy a cserépbogrács használata csak all. század vége után terjedt volna el. Könynyen bizonyítható ugyanis az, hogy a korai időszakban használatos szá58