Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

S. Perémi Ágota: VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEI

A Várpalota területéről és környékéről ismert lelőhelyek szerintünk elsősorban a római korban kiépített és a népvándorlás korában, illetve a honfoglalás korában is ismert és használt kereskedelmi úttal hozhatók kapcsolatba. Ez az út a 10-11. században Buda-Fehérvár-Veszprém-KarakóVasvár érintésével vezethetett Itáliába. (Mesterházy 1993/a, 459, 460.) A 900-as évek végén, a kalandozó hadjáratok megszűnése után, a kereskedelem egyre fontosabb szerepet kapott. Az anyagi jólét új formája lett többek között a kereskedelem és ennek a megadóztatása. Talán e kereskedelmi forgalom ellenőrzése volt a feladata a Kálváriahegyen eltemetett fegyveres férfiaknak, de esetleg a kereskedelem haszna tükröződik a Semmelweis utcai, az átlagosnál kissé gazdagabb köznépi sírok anyagában is. Természetesen ennek bizonyítása a jövő feladatai közé tartozik. Veszprém megyében igen csekély a részben feltárt vagy leletmentett telepek száma. A Királyszentistván-Csatári malom lelőhelyen egy mészbetétes kultúrájú, őskori telep feltárása során kora Árpád-kori veremház is napvilágot látott. A leletek: S-végű karika és edénytöredékek. Szórványleletként e község területéről még egy bronz hajkarika és három bronz karperec került a múzeumba. (MRT 2, 116: 26/4. lh.) Várpalota-Unió homokbánya területéről 1933-ban Rhé Gyula 3 házat és kemencét, illetve Bóna István szintén három Árpád-kori házat tárt fel. Leletek: edénytöredékek, állatcsontok, vassarkantyú. (MRT 2, 218: 49/32. lh., Bóna 1963, 119-124.) Összegezésül megállapíthatjuk, hogy a 9-10. század fordulóján a Dunántúl elfoglalása során a magyarság a mai Veszprém megye teljes területét birtokba vette. Letelepedésükre hatással volt egy-egy tájegység sajátossága, adottsága, de ugyanígy fontosak lehettek a még használható római kori kőépítmények, utak, hidak. Mai ismereteink szerint a beköltöző magyarság a Bakony területén elsősorban a lankásabb, dombosabb vidékeken települt meg. A Magas-Bakony területéről nem ismerünk honfoglalás kori lelőhelyeket. Ez valószínűleg kapcsolatba hozható az itt megtelepedett magyar lakosság életmódjával, gazdálkodásával. Kivételt jelent a Déli- és az Eszaki-Bakonyt elválasztó sáv (a mai 8-as út és környéke), ahonnan egyelőre nincsenek adataink, de ezt elsősorban a kutatás hiányával tudjuk magyarázni. Hasonló volt a helyzet a honfoglalást megelőző időszak avar kori emlékeivel is, amelyek az utóbbi években egyre gyakrabban kerülnek elő erről a területről is. A Dunántúlra beköltöző magyarság emlékei igen gyakran kerülnek elő a 44