Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

S. Perémi Ágota: VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEI

A Déli-Bakony a Balaton-felvidéktől északra elterülő hegyvidék. Jellemzője, hogy a hegyek 200 méterrel alacsonyabbak, mint az ÉszakiBakonyban, csak a Kab-hegy éri el a 600 méteres magasságot. Nagyobb folyóvíz csak a hegyvidék peremein található. E terület nyugati részéről, a Tapolcai-medence és a Bakonyalja között elhelyezkedő Sümeg-Tapolcaihát területéről három lelőhelyet ismerünk. Sümeg városában két helyen, a Fő utca és a Deák utca 9. számú telken került elő egy, illetve két kengyel. (MRT 3, 217-218.: 54/2. lh., FÉK 67: Nr. 923 és MRT 3, 218: 54/7. lh., FÉK 67: Nr. 922.) Csabrendek közelebbről ismeretlen helyéről egy kengyelpárról, zabiáról és vaspántokról tesz említést a szakirodalom. (MRT 3, 55-57: 10/*** lh., FÉK 27: Nr. 156.) Mindhárom lelet még a múlt század végén vagy a század elején látott napvilágot. A leletek közül csupán a Sümeg-Deák utcai kengyel egyike van meg. Elképzelhető, hogy ezekben az esetekben lovastemetkezésekről van szó. E lelőhelyektől keletebbre került elő a Déli-Bakony nyugati pereméhez kapcsolódó Devecseri-Bakonyalján Veszprém megye egyetlen teljes egészében feltárt 10-12. századi temetője Halimba-Cseresen. A feltárásokat a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Török Gyula vezette. Az 1952-1954ben tartó ásatás során 932 sír látott napvilágot. (Török 1962.) A legjellemzőbb leletek: egyszerű és S-végü bronz és ezüst karikák, pánt- és fejesgyűrűk, granulációval díszített ezüst gyöngyök, huzalkarperecek, egyenes és hullámvonal-kötegekkel díszített agyagedények, vaskések, csiholok, koporsós temetkezések, római érmek, itáliai pénzek, valamint I. Istvántól II. Andrásig keltezhető veretek. Török Gyula a temetőt a leletanyag alapján három csoportra tagolta: az I. csoportot a 10. század elejére (kezdete 907-925 között, vége 970 körül, 155 temetkezés sorolható ide), a II. csoportot a 10. század második felére (970-1050 közé), míg a III. csoportot all. század közepétől a 12. század közepéig keltezte. Az I. fázisban a honfoglalás idején betelepedett magyar köznép és a helyben talált őslakosság együttélése mutatható ki. A II. fázissal kapcsolatban utal egy lakosságcserére, de végkövetkeztetésében továbbra is a temető népességének folyamatosságát hangsúlyozta. Úgy vélte, hogy a halimbai népesség két évszázadig folyamatosan használt temetőjéről van szó. A 12. században a lakosság már templom köré kezd temetkezni. A temető néhány korhatározó leletének és temetkezési rítusnak az elemzése viszont arra engedett következtetni, hogy a 10. század utolsó harmadának elején szinte teljes népességcsere történt. így többek között az I. periódusban edénymellékletes sírokat nem találtak, míg a II. periódust az edényes sírok nagy 39