Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Párkányi József: Mindszenty József veszprémi püspök, az ember (visszaemlékezések)

Közben az országban is sűrűsödtek az események. A Sztójay kormány idejében gettóba zárták a zsidókat. A Püspöki Kar erélyesen felemelte szavát. A Lakatos kormány ellenállást fejtett ki a hitleri erőkkel szemben. A Kormányzó október 15-én bejelentette a fegyverszünetet. Hitler hatalomrajuttatta Szálasi Ferencet Közben az ország kétharmada hadszíntérré vált. Ekkor főpásztorunk Budapestre ment. A Felsőházat próbálta összehívni. A nyilaskeresztes terror tetőfokán ez lehetetlen volt, Serédi hercegprímás súlyos beteg lett, ezért püspök urunknak kellett megírni az ismert Emlékirat-ot, amelyben arra kéri a kormányt, hogy a még ép Dunántúlt ne vessék oda a visszavonulási harcok martalékának, mert ezzel sok minden elvész. A győri és székesfehérvári püspök, meg a pannonhalmi főapát írta alá az emlékiratot, így négy aláírással főpásztorunk vitte Budára, és adta át Szőllősi miniszterelnök-helyettesnek. Az átadáskor a letartóztatásra számított. Ez akkor elmaradt, két hét múlva azonban megtörtént. Közben Veszprémből is elhurcolták a zsidókat minden tiltakozás ellenére, sőt a ferenceseknél hálaadást rendeltek a nyilasok erre az alkalomra, félrevezetve a szerzetes elöljárót. Amikor erről tudomást szerzett a főpásztor, azonnal letiltotta a kezdeményezést. Ekkor kapta meg a Hadműveleti Kormánybiztos a Memorandum-ot. Hamarosan megjelent, november 27én, Schiberna Ferenc főispán, hogy a zsúfolásig megtelt püspökségi épületbe katonákat szállásoljon be. Házgondnokunkat letartóztatta, mert tiltakozott, majd a tiltakozó püspököt is. A letartóztatás hallatára püspökünk visszament dolgozójába, hogy ünneplőbe öltözzön. Ekkor szereztünk tudomást a történtekről, s tanárok és kispapok az előcsarnokba mentünk. Tizenöt rendőr éppen autóba próbálta betuszkolni a főpásztort, hogy elvigyék. De ő gyalog akart menni. Ennek ellenére újra próbálkoztak. Ezt látván, mi kispapok mindannyian - mintha vezényszót hallottunk volna közrefogtuk főpásztorunkat, és nem engedtük autóba rakni, hanem gyalog indultunk a Búzapiac téren (most Budapest út) lévő rendőrségre. A Várban a rendőrök még kétszer próbálkoztak, hogy a keskeny utcán autóba kényszerítsék püspök atyánkat, de sikertelenül. Nem engedtünk. A rendőrség kapujában búcsúztunk el tőle. Bíztató szavakat mondott, majd áldását adta ránk. Útközben, ahogy kísértük - egészen közel voltam hozzá -, mondotta: nem először történik vele ez, hisz a proletárdiktatúra idején hasonlót élt át. Atyai szeretettel közölte : "Azt gondoltam, fiaim, hogy a jó Isten a cselekvést szánta nekem, de azt kell tapasztalnom, hogy az Úr inkább a szenvedések útján vezet, legyen meg az Ő akarata ". 92