Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Párkányi József: Mindszenty József veszprémi püspök, az ember (visszaemlékezések)

Párkányi József MINDSZENTY JÓZSEF VESZPRÉMI PÜSPÖK, AZ EMBER (VISSZAEMLÉKEZÉSEK) A kijelölt téma mindenekelőtt azt igényli, hogy pár pillanatra elgondolkodjunk azon, mi az ember? A tudomány sokféleképpen határozza meg. A teológia az isteni kinyilatkoztatás alapján azt mondja, hogy az ember Isten teremtménye, partnere a Teremtőnek, akire nyitott, akire rászorul, akihez egészen közel áll. Beszélgető Társa a Létrehozónak. Amikor az ember felfedezi, hogy Istenhez tartozik, és kegyelmét, segítségét felhasználva Vele és benne él, szükségét látja annak, hogy emberi adottságait kiteljesítse, Isten Országát építse, embertestvérei javát szolgálja. Ebben a szemléletben próbálok visszaemlékezni Mindszenty József veszprémi püspökre. Visszaemlékezésem életének csak egy kis szeletkéjére szól. Mindössze másfél évre. Kispapja voltam, s О szentelt pappá a veszprémi börtönben. Ebben a másfél évben éltem közelében. 1944. március 25-én kapta meg a püspökszentelés kegyelmét, pár nap múlva püspökként megkezdte működését, november 27-én a nyilasok letartóztatták, 1945. április 30-ig Veszprémben, Sopronkőhidán, majd Sopronban az államhatalom foglya, és szeptember 15-én már kinevezett esztergomi érsek a kormány akarata és akadékoskodása ellenére. Visszaemlékezéseimet időrendi sorrendbe szedem. Egyes események mozaikként állnak majd össze, hogy világosan lássék Mindszenty József veszprémi püspök emberi tartása, történelmi küldetésének tudatos vállalása, vértelen mártíromsága az egyházért, a magyar hazáért és népért. Veszprémi emlékek Mi, kispapok, de az egész egyházmegye nagyon várta püspökszentelése után Veszprémben. Csendben, feltűnés nélkül foglalta el püspöki székhelyét, bemutatta a Székeskáptalannak kinevezési bulláját, és minden ünnepélyes beiktatás nélkül megkezdte főpásztori munkáját. Ilyen egyszerűen jött át hozzánk is a Szemináriumba. Hozzánk intézett beszédében megéreztük aggodalmát a közeljövőt illetően, de nagy bizalmát a Gondviselésben: A bizonytalanság napjait éljük, a szenvedés keresztje is ránk nezehezedhet, 90