Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

T. Horváth Lajos: Mindszenty József esztergomi beiktatási beszédének veszprémi példázatai és annak üzenete

veszprémi püspöki múlttal is rendelkező főpapként érkezett Esztergomba. Tehát három elődjéről nem voltak ismeretei, kettőről viszont tudott. Az öt személy életútját összevetve közös vonásként rajzolódik ki, hogy mindanynyian nemzeti történelmünk leszálló ágának voltak meghatározó személyiségei. Csakhogy volt egy lényeges különbség is: a két évszázad történeti fejlődése egymástól eltérő környezetet biztosított tevékenységükhöz. A XVI. században funkcionáló Szatmári, Várdai és Fejérkövi már csak azért sem érdemelhettek volna említést, mert a török pogányság és a protestantizmus gyengítette hanyatló egyházat testesítették meg. Mindszenty ítélete szerint egyébként is e korszak püspökei a "humanizmus béklyóiban" éltek.

15 Szatmári György ugyan még Mohács (1526) előtt meghalt, de mivel gyakorlatilag el sem foglalta a veszprémi püspökséget, sőt még pappá sem szenteltette fel magát, bármenyire is sokat tudott volna róla a prímás utód, egyáltalán nem jöhetett szóba.

16 Várdai Pál mint egri püspök élte meg a mohácsi tragédiát, miközben hét magyar főpap esett el a harcmezőn.

17 Egyházfőként gyakran váltogatta pártállását, ráadásul az ő idejében került Esztergom török kézre (1543), ezért egyházmegyéjének pusztulása közepette székhelyét Nagyszombatra tette át.

18 Az előzőekhez hasonló megítélés alá eshetett volna Fejérkövi István is, aki ugyan másfél évtizedig veszprémi püspök volt, de a nagyrészt török hódoltság alá eső birtokai még a megélhetést is alig biztosították, a prímási kinevezést követő halál pedig nem tette lehetővé számára az alkotást.

19 Az imént említettekkel ellentétben a XVII. században tevékenykedő Lippay és Szelepcsényi a Forgách és Pázmány által kijelölt egyházpolitikának voltak karakteres képviselői. Nehezen hihető, hogy Mindszenty ne tartotta volna őket számon. Mindketten hajlíthatatlan katolikusok és a Habsburg uralkodókkal a konfrontációt is felvállaló főpapok voltak. Lippay György éppoly határozottan fellépett a protestáns prédikátorok ellen, mint a német zsoldos katonaság garázdálkodásaival szemben. A vasvári békében (1664) ő is nemzeti és alkotmányos sérelmeket látva elment a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételig, amelynek szomorú végkifejletét már nem élhette meg.

20 Utódja, Szelepcsényi egy ideig szintén részt vett az összeesküvés kezdeti tárgyalásain, de az erőszakos megoldásokat nem támogatta. Kinevezését követően egy ideig lojális volt az udvar felé, de aztán ő is szembefordult Bécs önkényuralmi rendszerével. Mindszenty József tudott arról is, hogy az ő prímássága idején sokat szenvedtek a protestánsok. Ekkor járták papi segédlettel a vasas németek - a többi között - a Balaton-melléket, összeszedve és gályarabságra küldve a 82