Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Gergely Jenő: Mindszenty (Pehm) József politikaii tevékenysége az 1930-as években

1932 őszén, amikor Gömbös Gyula lett a miniszterelnök, nem csak a Bethlen-féle konzervatívokat, hanem annak addigi koalíciós partnerét, a keresztény pártot is korlátozta. Ezért is kezdett 1933-ban a dunántúli katolikus papság mozgolódni egy korszerű katolikus párt létrehozása érdekében. A székesfehérvári, a veszprémi, a szombathelyi, a pécsi és a győri egyházmegyékből meghívott lelkészek 1933. március 12-én értekezletet tartottak Székesfehérváron a politikai és a társadalmi helyzetről. 2 A 13 résztvevő a lelkészkedő papság tekintélyes képviselői voltak, legtöbbjük megyés főpásztoruk bizalmasa. A tanácskozáson Csúcs István székes­fehérvári kanonok elnökölt. A házigazda, Mezgár Lajos fehérvári teoló­giai tanár, szemináriumi prefektus tette fel a kérdést, hogy "van-e alkalmas idő erőteljesebb politikai mozgolódásra és van-e szükség kimondottan keresztény politikára?Szükséges-e, hogy a katolikus gondolatot maga a papság is erélyesebben képviselje társadalmi, de főleg politikai tevé­kenységében?'" 3 A másik kérdés az volt, hogy a meglévő pártok közül egyikhez sem csatlakoznak, avagy pedig valamelyik párthoz vagy vezető politikushoz kötődnek? Az első hozzászóló Keszthelyi Gyula, a győregyházmegyei Kóny plé­bánosa volt, aki a külön katolikus párt szükségessége mellett foglalt állást, és igen romboló hatásúnak minősítette, amikor a papok politikai ellen­félként agitálnak egymás ellen, mert a hívek így egyiknek sem hisznek, hanem a "harmadikra", jelen esetben a kisgazdapártra szavaznak. (T.i. a kormánypárt vagy a KGSZP helyett.) Az anomáliák kiküszbölésére java­solta, hogy a püspök adjon konkrét utasítást a papság politikai mihez­tartására vonatkozóan. 4 Ennek a javaslatnak a politikai lehetetlenségét Pehm József mutatta ki, hiszen ez a személyi szabadságot sértené, és ódiuma a püspökre hárulna. Hangsúlyozta, hogy csak saját magukra számítsanak, nekik kell megszer­vezni az egységes fellépést. Szerintünk érvelése teljesen helytálló és az egyházon s a magyar politikai közéleten belüli állapotok jó ismeretéről és realitásérzékről tanúskodik. A vita elsőként tehát ekörül bontakozott ki, hogy adjon-e a püspök kö­telező utasítást, vagy ne. A közös vélemény végül is abban foglalható össze, hogy "jó volna minden püspöki székhelyen egy egyházmegyei köz­ponti bizottságot felállítani, kérjük fel odaadással püspökeinket, hogy járuljanak hozzá egy ilyen egyházmegyei politikai centrum felál­lításához. " 5 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom