Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Mészáros István: Ismeretlen Mindszenty-iratok 1911–1975

hogyan is történt letartóztatása a palotában: nem úgy mint a tavalyi egyébként jól sikerült - Mindszenty-tévéfilmben: infulában, pásztorbottal, pluviáléban, hanem püspöki birétum, püspöki körgallér volt rajta). Csupán egy rövid levél részletét idézem, amelyet Mindszenty Bécsből írt 1973. május 2-án Kögl Lénárd plébánosnak Jásdm: "A távolság, a hallgatás nem feledés. Ha valamivel segíthetnék rajtad, szívesen teszem. Meg tudnád-e mondani, hogy mi lett Schiberna sorsa? Él-e, hal-e? Mi lett vele? Ha meghalt, kibékült-e Istennel, egyházzal?"

9 Letartóztatója, több hónapos nyilas fogságának legfőbb okozója, Schiberna Ferenc veszprémi főispán iránt tehát nem érez haragot, érdekli a sorsa, üdvössége. De itt is felmerül egy tágabb tartalmú kérdés: szembeszállt-e Mindszenty a nyilas hatalom e képviselőjével? О volt-e a támadó? Nem, nem ő szállt szembe a hatalommal, az szállt vele szembe, az támadta őt. О védte a püspöki palotába bezsúfolt papokat, kispapokat, apácákat, menekülteket. Ő nem támadott, ő védekezett itt Veszprémben is, akárcsak később, a kommunista hatalommal szemben másutt. A marxista történészek sűrűn visszatérő vádja ma is ott olvasható műveikben: Mindszenty bíboros támadta a demokráciát, a haladást, a népet. Nem így áll a dolog. Mindszenty és püspöktársai, a papok és a hívek - számuk több milliónyi! - védekeztek: védték hitüket, vallásos meggyőződésüket, egyházukat, saját intézményeiket. A katolikus egyház vezetői szilárd érvekkel követelték maguknak azokat a tőlük megtagadott - egyesülési, sajtó- és iskolafenntartási - jogokat, amelyek az egyházakat egy XX. század közepén létező demokratikus jogállamban megilletik (tehát nem ósdi, középkori, feudális jogokhoz ragaszkodtak!). A művelt világ az elmúlt évtizedekben, ma is, Mindszenty bíborosban nem csupán a magyar katolikus egyház egyik kiemelkedő vezetőjét - püspökét, érsekét, prímását - látta és látja, hanem egyrészt nagyrabecsüli őt, mint a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság nehéz időkben kiemelkedő jelentőségű védelmezőjét; másrészt tiszteli benne minden ember legyen bármilyen nemzetiségű, vallású, politikai felfogású ember - tehát minden ember alapvető szabadságjogainak hőslelkű, önfeláldozó védelmezőjét, mindenfajta diktatúrával szemben. Azoknak az alapvető szabadságjogoknak volt védelmezője, amelyet Európa és a világ oly nagyra becsül 1948 decembere óta, amikor az Egyesült Nemzetek közgyűlése proklamálta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, és méginkább megkövetel 1975 - a Helsinki-egyezmény aláírása - óta. 70