Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Ritoókné Szalay Ágnes: Humanista veszprémi főpapok

készült párkányát, - ezen alul egy másik, még sokkal régibb fapárkány volt és van, melynek fája koromfekete és kőkemény, - a kőpárkány egyik darabjára bevésve ezen betűk találtattak: Z • О • D • R • MC= 1100-hogy a mostani, meglehetős egyenes helyen völgy volt, mutatja az, hogy a kőpárkány alatti fapárkány - északi -, a város felüli darabjánál egy vályú van fából, és még egészen ép - a föld alatt, ami arra mutat, hogy a víznek kifolyni kellett, és hogy oda itatni jártak, s a kút körül 2-2 1/3 0 mélységben tölgyfa törzsek és gyökerek találtattak és falmaradványok, pedig mostan azon völgytől, mellyel összekötve lehetett, legalább három öllel magasabban fekszik." Tehát a hegy lábánál jóval a mai szint alatt volt valaha a kút. A környéke őstölgyes, idejártak itatni a pásztorok. Igazi bukolikus táj. Díszes építmény lehetett, rajta az építtető neve és az évszám. Nagyon valószínű, hogy ott rejtőzik még ma is a föld alatt a Balbitói megverselt kút, ahol a püspök és baráti társasága összejött, hogy a régi és új költőket olvassák, közöttük a házigazda hírneves rokonának, Janus Pannoniusnak verseit. Hogy kik voltak a társaság tagjai, arról nem sokat tudunk. Az ifjabb Vitéz Mihály, apüspök unokaöccse bizonyosan, mert őt Balbi többször megemlíti. Modrusi Bertalan kanonok is közöttük lehetett, mert ő később is Vitéz Jánossal volt Bécsben, egy ideig meg Geréb László vikáriusa volt Gyulafehérvárott. A többiek neve a kúttal együtt betemetődött. Csak Girolamo Balbinak köszönhetjük, hogy emléküket fenntartotta, és Vitéz János veszprémi püspök portréját gazdagabbá tette. A veszprémi főpapokkal kapcsolatos adalékaink a XV. század utolsó harmadából származnak. Azokból az évtizedekből gyűltek össze, amelyekben a többi püspöki székhely humanista emlékeit is számon tartjuk. Nem kétséges, hogy Veszprém ezek után ugyanúgy helyet kell, hogy kapjon közöttük a már majdhogynem kánonná merevült sorban. De akár életeszmény és magatartásforma volt a humanizmus, mint Vetési László esetében láttuk, akár értelmet mozgató, pihentető időtöltés, mint Vitéz János környezetében olvastuk, nem alakította át a főpapi udvarok életét. Nálunk a püspöki udvarok is, a káptalanok is a liturgia, az egyházi funkciók kereteihez igazodtak. Valós képet csak úgy kapunk róluk, ha könyveikkel kapcsolatban a káptalani könyvtár használatát együtt vizsgáljuk a magánolvasmányokkal. Bármilyen kedves is egy múzsakút rekonstruálása, hiányérzetünk marad. Tudjuk, hogy aki azt állíttatta, az bizonyosan megrendelője volt a székesegyház vagy valamelyik más templom ékes berendezési tárgyának is. 96