Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Ritoókné Szalay Ágnes: Humanista veszprémi főpapok

Ritoókné Szalay Agnes HUMANISTA VESZPRÉMI FŐPAPOK Ismeretes jelensége az Itáliábólhazánkbaplántáltreneszánsz műveltségnek, hogy az a király környezetéből hamarosan a főpapi udvarokba került át. Vá­rad, Gyulafehérvár, Vác és Pécs mint püspöki székhelyek, szép reneszánsz művé­szeti emlékeikkel együtt, a humanizmus szellemi központjaiként is ismeretesek. Veszprémből, VetésiAlbertpüspökhosszúkormányzási idejébőljelentős műal­kotások maradtak ránk. Hogy a megújított környezetben található-e nyoma az irodalmi-szellemi élet új formáinak is, ezt vizsgáljuk a következőkben. Humanizmus alatt - nagyon leegyszerűsítve - a továbbiakban azt a művelt­ségeszményt értjük, amikor az artes facultas a korábbi legalsó gradusból egyszerre a legfelső szintre lépett. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy tananyaga mélységében és szélességében is jelentősen megnőtt. Földolgozni igyekezett az ókor ismeretanyagának teljes hagyományát. Az új műveltséggel rendelkező orator és poéta a társadalomban és a közéletben egyenrangúvá vált az évszázadokon át az elit csúcsának tekintett egyházjogászokkal. A mintát erre is Itália adta, és a pápai kúria, különösen II. Pius idejében, ahol a klasszikus rétorokon csiszolódott diplomaták az udvar fényét emelték. Mátyás király környezetében az első ilyen újtípusú államférfi Janus Panno­nius, aki azért mindkét jog doktora is volt. Példáját attól kezdve tekinthetjük követendőnek, amikor tanulmányai helyére, Ferrarába mások is igyekeztek. Az élen itt is a király járt. Unokaöccsét, Geréb Lászlót, más báróifjakkal együtt, 1467-ben a humanizmus fellegvárába küldte tanulni. Ekkortájt, és talán éppen ezzel a társasággal jutott Vetési püspök támogatásával rokona, László is Ferrarába Az itáliai egyetemeken való taníttatás költsége igen nagy volt. A kezdeti összeget apártfogónak kellett biztosítani, ezt később egy egyházi javadalommal volt szokás megnövelni. Nem lehet kétségünk, hogy a kiválasztás a legtöbb reménnyel biztatóra esett. A támogatott személytől elvárták a bizonyítást. Az ifjú Vetési László valóságos mintapéldája az ambiciózus diáknak. Latin és görög zsengéit már 1469-ben elküldte Ferrarából Janus Pannoniusnak. Ismerjük a püspök-költő válaszlevelét, és ahhoz csatolt versét. Műveit elküldte még néhány jónevú itáliai humanistának, közöttük Giovanni Argiropilonak és Francesco Filelfonak is. Mindnyájan továbbtanulásra biz­tatták. Szorgalma elnyerte jutalmát. 1473-ban VetésiAlbert püspök, akirály akaratával is szembeszállva, neki juttatta a veszprémi nagyprépostságot. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom