Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Solymosi László: Az 1515. évi Veszprémi Zsinat és a vallásos élet

Statilius János Örsi (felsőörsi) prépostnak meghatározó része volt. Alapvetően a két rokon veszprémi együttműködésének köszönhető a szinodális könyv. Nem akármilyen előzmények után kerültek Veszprémbe. Ifjabb Vitéz János püspök 1499-ben bekövetkezett halála után néhány év alatt három személy váltotta egymást a főpapi székben. Magasra ívelő pályáján Szatmári György és Frangepán Gergely egyaránt átmeneti állomásnak tekintette Veszprémet, ahol komolyabb tevékenységet azért sem fejthettek ki, mert még nem vették fel a nagyobb papi rendeket, s így püspökké sem szentelhették őket. Bár volt segédpüspökük, az egyházmegye kétségkívül megérezte a főpap hiányát. Frangepán Gergely utóda a magyarországi pápai követ, Isvalies Péter bíboros, reggioi érsek ( 1503-1511) lett, aki kinevezése után néhány hónappal hazatért Itáliába, és többé sohasem kereste fel veszprémi egyházmegyéjét. A püspökség kormányzását olasz titkárára, megbízottjára hagyta. Tommaso Bellorusso püspöki kormányzó (gubernátor) és vikárius azonban elsősorban a maga hasznával törődött. Nem elégedett meg azzal, hogy püspök pártfogójának köszönhetően veszprémi kanonok, segesdi főesperes és székesegyházi oltárigazgató lett, s ő kezelhette püspöke egyéb javadalmait, a szekszárdi és a pécsváradi apátság jövedelmét. Ennél többre vágyott, s miután megtagadta, hogy számot adjon sáfárkodásáról, püspöke visszavonta tőle megbízatását, egyházi javadalmaitól pedig szentszéki bíróság fosztotta meg, s azokat mintegy kárpótlásképpen a püspök kapta meg. Tommaso Bellorusso utóda az ugyancsak olasz Vincenzo Baldo, a veszprémi káptalannak Pistoiából származó kanonokja lett. Beriszló Péter a római- és kánonjogból egyaránt doktorátust szerzett Vincenzo Baldo kormányzói és vikáriusi tevékenysége idején került kapcsolatba Veszprémmel. Beriszló Péter 1475-ben a dalmáciai Trau (Trogir) városában született, atyja régi délszláv nemzetségből, anyja pedig a traui patrícius Statilius (Statileo, StatilicS) családból származott. Beriszló Bertalan auránai (vránai) perjel támogatásával az iskolázott és a kardforgatáshoz is értő ifjú Kalocsára, Váradi Péter kalocsai érsek székhelyére került, kanonok, majd haj szentlőrinci prépost és királyi titkár lett. Kancelláriai és diplomáciai tevékenysége jutalmául 1507-ben elnyerte a fehérvári prépostságot. Préposti és királyi titkár címe mellé 1509-ben szerezte meg a veszprémi egyház kommendátora (commendatarius) és vikáriusa címet. Vincenzo Baldo püspöke, Beriszló Péter pedig II. Ulászló király támogatását élvezte. Ez a sajátos helyzet akkor változott meg, amikor 1511 őszén meghalt Isvalies Péter, s a veszprémi káptalan a király jelölésére Beriszló Pétert, a neves diplomatát választotta meg püspöknek. Az új főpap a századforduló óta vikáriusként, de az olaszok 62