Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Balassa László: A veszprémi vár építéstörténete a XIII–XVII. században

A már többször említett korai sánc vonatkozásában fontos lehet ugyancsak Rainer Pál, közműépítés közben, 1991-ben rögzített megfigyelése: " a Püspöki palota bejárata előtt, kétoldalt, a lámpaoszlopoknak ásott gödrökben a sötétbarna bronzkori réteg igen magasan jelentkezett. " A belső vár keleti oldalán ez a korai sánc létére utaló első jel. A püspöki alkalmazottak háza (Vár u. 14.) telkén, a külső és belső várfalak csatlakozása helyén mindmáig nem került napfényre olyan falmaradvány, mely egyértelműen illeszthető lenne a lehetséges középkori falrendszerbe. A külső vár hosszú, többször megtörő, ÉK-re néző faláról ismereteink - különösen a belső, a Piarista telekre (Vár u. 10-12.) eső szakaszon töredékesek. A piarista templom szentélyének és sekrestyéjének DK-i falai az újkori épületekhez nem illeszkedő falmaradványokon állnak. A rendház és a mögötte lévő terrasz alatt ugyancsak a mai épületekhez nem illeszkedő pincék találhatók. Ezek, együtt azzal a figyelemre méltó történeti körülménynyel, hogy a rendházat és a várfalon kívül épített iskolát csak a múlt század végén kötötték össze épülettel, arra vallanak, hogy a Turco-térkép többszörösen megtörő hosszú falvonulata meghatározta a terület újkori használatát, beépítését. A Turco-térkép várfal-vonalának helyességét a gimnázium udvarán a közműépítés igazolta: az udvart merőlegesen átvágó vezeték-árokban Rainer Pál 1989-ben pontosan ott találta az 1.90 m vastag, rongált, omlott falvonulatot, ahol annak Turco szerint lennie kellett. E falszakasz folytatásának kiszedett nyomát magam már korábban felmértem a gimnázium századelején épített, dísztermi szárnyának pincéjében. Itt, a gimnázium szárnyépülete, valamint a mai városi ügyészség (Vár u. 8.) 1906-ban épített háza helyén, az ún. vármegye színje hátfalaként a századfordulóig magasan állt a várfal. A Havranek ház (Vár u. 6.) telkén, ill. a házba foglaltan korábban, a ház alaprajzi anomáliáiból más irányú falvonulatot lehetett feltételezni. Kralovánszky Alán ásatása, melyet az épület levéltári célra történő átalakítása közben folytatott, pontosította a fal nyomvonalát, melyhez a ház mai (XVIII. századi) tömege nem igazodik, de amely igazolja, hogy a 4-es számú épületbe foglalt, ma is fennálló vastag fal a várfal kis darabkája. Végül a 4-es ház udvarán, 1988-89-ben a transzformátor telepítéséhez szükséges szintsüllyesztéskor láthatóvá vált - a kőkerítés vonalában - a várfal csekély, nagyrészt már kiszedett maradványa. Előtte, a külső oldalon az újkori feltöltés alól kibukkanó murvásodó dolomitba nagyméretű cölöpök 16