Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Balassa László: A veszprémi vár építéstörténete a XIII–XVII. században

Érzékelhető, hogy a várfal itt mintegy fokozatosan jött létre, s noha nyomvonala a legkorábbi idők óta változatlan - hiszen a Várhegy kapuhoz csatlakozó délkeleti zárófala -, nincs egységes szövetű, egyértelműen alapozott falmagja. Másutt, a Dubniczay ház telkén Kralovánszky Alán kutatása a nagy rondellához csatlakozó, rendkívüli, 3.40-4.20 méter között változó vastagságú falat tárt fel. Mód volt mindkét felületén a 3.70 m körüli mélységben lévő alapozási sík feltárására, vizsgálatára. A fal a fekete sáncba van alapozva. Sajnos az ásatás idejének korlátozottsága itt nem tette lehetővé a fal szövetének, rétegezettségének vizsgálatát, csupán következtethető, hogy ilyen falvastagság többszöri megerősítés, köpenyezés (sőt, belső hozzáépítés) útján jöhetett létre. Megint másutt, a Tej falu sy ház ( Vár u. 35.) telkén, pontosabban a barokk épület alatti, kettős várfal által képezett pincében Peremi Ágota egy részkutatása a belső fallal párhuzamos, vékony, 70 cm-es, szépen falazott falalapot talált. E fal külső felülete előtt a fekete sáncréteg - melybe alapozták - apince járószintje alatti 1.50 m mélységben érvéget, míg belül a fal visszabontási síkjáig emelkedik. Azaz: úgy tűnik, a kis fal valamely korai időben a földsánc homlokának megtámasztására szolgált, építése megelőzte mindkét vastag fal építését. Az előadottak alapj án kimondható: a veszprémi vár esetében egységes, királyi rendelethez vagy egyéb, adattal meghatározható eseményhez köthető várépítésről nem beszélhetünk. Az a valószínűbb, hogy a várat fokozatosan, a haditechnika követelményeinek, és az építéstechnika lehetőségeinek megfelelően építették, erősítették a középkortól a török idők végéig. A teljes kiépítettség állapotát valószínűleg az 1572-es Turco-felmérés, illetve az 1667-es karlsruhei tollrajz tükrözi leghívebben. A kő várfalakat a XVII. század második felében már legfeljebb csak javították. A XVIII. század elejétől a meginduló építkezések során a kőfalakat fokozatosan lebontják, épületbe foglalják, illetve megindul a vár mai képét meghatározó, többnyire a várfalak elé húzott magas terraszfalak építése. Sorra véve mai ismereteinket, a veszprémi vár erődítményeit értelemszerűen aNagykapunál, a külső vár bej áratát biztosító építményegyüttesnél kell kezdeni. A Nagykapu ma fennálló nyugati fala, mely négy pillérrel tagoltan, tört vonalban követi a feljáró kanyarodását, látható felületeit tekintve XVII. századi építésűnek mondható. A falfelületeket, de különösen a pilléreket olyan mértékben képezi másodlagos felhasználású középkori faragott kőanyag, hogy nyilvánvaló azok ostromközi időszakokban való átépítése, kijavítása. Kivételt képez a második és a harmadik pillér közötti ferde - az 9