Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Solymosi László: Az Árpád-kori veszprémi püspökök tevékenysége okleveleink tükrében

A 91 oklevél többségének (59 db) teljes szövege eredetiben vagy másolatban megőrződött. Kisebb hányaduk viszont csak tartalmi kivonatban: tartalmi átírásban (14 db), illetve említés formájában (18 db) maradt fenn. Az oklevelek közül mindössze egy bizonyult hamisnak. A püspökök az okleveleket minden esetben pecsétjükkel hitelesítették. A 13. század elején három oklevelük pecsételt chirographum volt, azaz ezek az oklevelek két példányban készültek. Egy pergamenlapra egymás alá kétszer írták le szövegüket, s a két szöveg között üresen hagyott helyre az ábécé első betűit rajzolták, majd ezen nagybetűket átvágva metszették szét a pergament, hogy vita esetén pontos összeillésük igazolja az oklevelek tartalmának igazát. A püspök sokoldalú tevékenységét döntően a joghatósága alá tartozó egyházmegyében fejtette ki. A veszprémi egyházmegye a zágrábi püspökség megalapításakor, all. század végén nyerte el 1777-ig fennálló formáját. Területe kiterjedt a Dunántúl jelentős részére: felölelte Pilis megyét, Pest megye dunántúli részét, Esztergom kivételével Esztergom megye Dunán inneni területét, Komárom megye délkeleti részét, Veszprém megye délkeleti felét, Zala megyét a délnyugati rész (a zágrábi püspök alá tartozó bekcsényi főesperesség) kivételével, valamint Somogy és Fejér megyét. A győri és a pécsi egyházmegyék között a Dunakanyartól a Dráváig terjedő hatalmas terület mindössze hat főesperességre: szentendrei, fehérvári, veszprémi, zalai, somogyi és segesdi kerületre tagolódott. Ez az 1240 előtt kialakult egyházigazgatási beosztás sokáig nem módosult, mindössze 1330 táján a szentendrei főesperesség neve budaira változott. A főpap tevékenysége nem korlátozódott egyházmegyéjére. Az egyházi hierarchia vezető méltóságaként és a királyi tanács, majd az országgyűlés tagjaként egyházi és világi ügyekben egyaránt részt vett az országos politikában. A liege-i egyházmegyéből származó Róbert veszprémi püspök (a későbbi esztergomi érsek) 1211 táján Péter győri püspökkel együtt fogalmazta meg azt az egyezséget, amely a királykoronázási jogra áhítozó Bertold kalocsai érsek viszályát kívánta rendezni János esztergomi érsekkel. Jó egy évtizeddel később Ugrin kalocsai érsekkel és hét püspöktársával közösen a keresztény erkölcs védelmében emelt szót a pápánál II. András király akaratával szemben, és állt ki Béla királyfi (a későbbi IV. Béla) és Mária házasságának felbonthatatlansága mellett. Máskor a hazai egyház érdeke volt a tét. Bertalan veszprémi püspök és főpaptársai (két érsek és hat püspök) az országból távozni készülő Jakab pápai legátusnak 1234-ben megígérték és megesküdtek, hogy a legátus és II. András között az ország 54