Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Erdélyi Zsuzsanna: Az Ómagyar Mária-siralom és a népi imádságok kapcsolata

kelhető ily módon, azaz egyszerre kétféle művészet megközelítésében, a kép és a szó sajátos keveredésével, valamiféle verbális ikonográfián keresztül." (Szolgálat, 58. sz., 1983.) Mintha mindezen tartalmak mögött föltűnnének a gubbioi szőrkámzsás és a Krisztus halálát átélő, Mária siralmát megjelenítő társulati tagok, a középkori lángoló vallásosság részesei és mintha sírva énekelt laudáik visszhangoznának annyi száz év után is. Az archaikus népi imádságok századokon át rejtve maradt szövegállománya föltárásával nemcsak a magyar népi költés gazdagodott új műfajjal, hanem az irodalom és áhítattörténet is sokatmondó forrásanyaggal. Úgy is mondhatnánk, hogy informatív, sőt dokumentatív értékű anyaggal. Pais Dezső ezt, az imádságokról szólván így fejezte ki: „Valóban nagy és rendkívül gazdag terra incognita, vagy inkább így fogalmazhatjuk meg: spiritualia incognita..." felfedezéséről -van szó. Majd nyelvtörténetileg számba vévén egyes kifejezéseket, archaikus nyelvi formákat, ezt írta: „Gondolom, ennyi elegendő annak az igazolására, hogy nyelvi szempontból is mennyire komolyan számba veendő - tárgykörénél fogva egészen különleges természetű - anyagot tartalmaz... a gyűjtés." Pais Dezső ezt annál is inkább állíthatta, mivel egyes kifejezéseket az OMS nyelvi világával hozta kapcsolatba. Az imádsághagyomány említett informatív-dokumentatív értékét emeli az a tény, hogy e Duna-táji régió véres történelme folytán alig rendelkezik nemzeti nyelvű középkori emlékekkel. így a szóbeli kultúrában fönnmaradt/átmentett szövegtöredékek kiegészíthetik a gyéradatú századok irodalmi valóságát. Ugyanakkor megalapozhatják nézetünket, miszerint Magyarországon, s általában a Kárpát-medencében, a későközépkor költői gyakorlatából a szóbeliség őrizte meg azt, amit szerencsésebb országokban az írásbeliség is. E gyakran emlegetett fölfogásom éppen az archaikus imádság-műfaj sok tízezres szöveganyaga elemzése közben fogalmazódott meg bennem, látva a magyar imák történeti és funkcionális kapcsolatát az európai hagyománnyal, a középkori passió-epikával és az ehhez kötődő Máriasiralom lírával. Nevezett történeti összehasonlító vizsgálatok utólag is igazolják a kezdetben adott megnevezést: archaikus népi imádságok. Az ilyen jellegű szövegek Európaszerte imádságok: oraciók, mivel imádságfunkcióban maradtak fönn, éppen a Krisztushalál-témából eredően. Jómagam is imádságfunkcióban találkoztam velük a nép szellemi-szakrális örökségében. Nem is porosodó kultúrjavként kerültek elő egészen véletlenül, hanem könnyek áztatta élő gyakorlatként. Nemzedéki rendben átadott-folyta103