Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Rainer Pál: Az Árpád-kori Veszprém Kralovánszky Alán kutatásaiban

Tudományos érvekkel lépett fel - a köztudatban elterjedt - „Veszprém a királynék városa" elmélet olyan publicisztikai értelmezése ellen, amely szerint Veszprémben az Árpád-korban a magyar királynék állandó rezidenciája létezett volna. Ennek ugyanis sem régészeti, sem okleveles nyomai nincsenek. Kimutatta azon sajnos eléggé közismert vélekedések alaptalanságát is, amelyek szerint az Árpád-korban királynéinkat Veszprémben koronázták volna meg és temették volna el. Tény, hogy nagyjából a 13. század végétől - néhány kivételtől eltekintve - 1918-ig, a Magyar Királyság fennállásáig, többnyire a mindenkori veszprémi püspök volt a magyar királyné kancellárja, s általában - de nem mindig - ő koronázta a királynét. A koronázások azonban nem Veszprémben, hanem csakúgy, mint királyainké, Székesfehérvárott történtek. (Egyébként Árpád-korbéli királynéink közül mindössze három esetben ismerjük pontosan, hogy a koronázást melyik főpap végezte.) Azok a középkori oklevelek, amelyek királynéink veszprémi koronázásáról és trónjáról szólnak, nem az államjogi aktus tényét őrizték meg, hanem az akkori keresztény világban általánosan elterjedt egyházi szokást, amely szerint egyes templomok királyi-fejedelmi rangú kegyurait bizonyos ünnepeken (pl. húsvétkor) templomukban megko-onáztak, s trónra ültettek. Természetesen így történt ez a veszprémi székesegyház kegyurával, a mindenkori királynéval is. Ami a temetkezéseket illeti, egyetlen olyan királynénk sincs, akiről bizonyosan állíthatnánk, hogy Veszprémben temették el, bár egy-két esetben ez a lehetőség sem zárható ki. Mindenesetre nagyszámú királynéi temetkezés nem történt Veszprémben. A 13. századi Veszprém arculatának fő formálóját Kralovánszky a vallon származású Robertus püspök (1209-1226) - korábban fehérvári prépost, utóbb (1226-1239) esztergomi érsek - személyében vélte megtalálni. őt tartotta a Gizella-kápolna és a Szt. Miklós-templom építtetőjének, s a Szt. György-kápolna átépítőjének is. Az említett veszprémi kutatások mellett a taliándörögdi középkori templom (1975-76), a tihanyi bencés apátság, illetve vár (1982) és a zirci királyi udvarház kutatása (1982) fűződik Veszprém megyében Kralovánszky Alán nevéhez. Az elhunyt kolléga után mintegy 100 publikáció maradt. Szűkebb szakterülete mellett olykor őskorral, az avar korral és tudományága elméleti, módszertani kérdéseivel (kiállításrendezés, lyukkártyarendszer stb.) is foglalkozott. 94