Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Kovács Éva: Gizella királyné keresztjének feliratai és ikonográfiája

6 keresztfáját, mely tiszteletben szenteltetett meg: az angyali polgárok csakúgy, mint a keresztény népek szüntelenül dicsőítik, körülsereglik, tisztelik, imádják.) Az ereklyetartó kereszteken általában jól látható, központi helyre teszik az ereklyét, s gyakran mellőzik a korpuszt. Itt viszont meg is kettőzték. Az ereklye jelenlétére főleg a feliratok utalnak, igaz, hogy a végsőkig kiaknázva a kereszt fájára vonatkozó tanítás értelmét. A doktrína szerint a kereszt, a kereszthalál eszköze, e halál által, a halált legyőző fegyverré változott. A kínhalál betejesülése a szenvedés eszközének átlényegülése: ugyanez a koronázási paláston (1031-Budapest, M.N.M.) látható keresztre feszítést ábrázoló kép tartalma is. A miseruha tervezője a donátorpárt a szentek közé helyezte, a „mennyei gyülekezet" tagjainak sorába, az üdvösségre váró, beteljesületlen jelent felcserélve a mennyei jelenlét időtlenségével. E dimenzióváltás a kereszten is érzékelhető: Krisztus lábánál - mintegy megelőzve a szentek egyességében való találkozást - testvéri együttlétben kérik az üdvözülést az elhunyt anya és a még e világon tevékeny, királyné lánya. E két műben testet öltött vizionárus és irodalmi szemlélet annyira személyesnek tűnik, hogy felmerül a gyanú, talán azonos valaki tervezte a miseruhát és a keresztet és szerezte felirataikat. A repetáló komponálási eljárás (Krisztus alakja hétszer fordul elő a miseruhán, változó jelentésárnyalatokkal), a concio coeli és az angelici cives sajátságos fordulatai ugyancsak támogatják ezt a gyanút. A palást dátumának az adókörre is utaló formája diplomatikai ismeretekben jártas egyházira utal, szerkezete pedig, hogy triviumot és quadriviumot is tanult; a kereszten alkalmazott átokformula meg főpapok tónusáról árulkodik. A feliratok szerzője jól ismerte a kereszt ereklyéjére vonatkozó, a keleti egyházbői eredő tanításokat; talán ő volt, aki Istvánt meghódította az ereklye speciális kultuszának, melynek története olyan változatos és sokféle módon fonódott össze a magyar királyok reprezentációjával, de Istvánnak magának későbbi tiszteletével is. A felirat szerint az angyali polgárok minden kifejezhető módon tisztelegnek a keresztnek: az aranyborítás ruhaszegélyre, sőt paszományra emlékeztető keretdísze áttételesen nem a drága kendőre utal-e, mellyel lefedett kézzel (manibus velatis) egyáltalán érinteni szabad a szent fát? Vagy egyszerően annak a jele, hogy az ötvösműhely párhuzamosan dolgozott a textilműhellyel, mely megfontolásnak a másik oldalról meg a miseruha ötvösműszerű kompozíciója is helyt ad. Végső sommázásban elképzelhető, hogy a kereszt magyarországi helyi készítmény, melynek készülési ideje nem esik túlságosan messze a székesfehérvári miseruháétól, all. század 3. vagy 4. tizedétől. 30