Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Erdélyi Zsuzsanna: Az Ómagyar Mária-siralom és a népi imádságok kapcsolata

majd önállósuló műfaj fejlődésére nagy hatással volt két latinnyelvű, majd egy nemzeti nyelvű mű, azaz a G. de Breteuil francia himnuszköltőnek tulajdonított (bár szerzőségét a legújabb kutatások megkérdőjelezik) Planctus ante nescia - kezdetű sequentia, amely a mi OMS-nak is alapja: „Volék sirolm-tudotlan..." mai nyelven Mészöly Gedeontól: „Nem tudtam, mi a siralom..." Majd a ferences Jacopone da Todi: Stabat mater dolorosa - kezdetű sequentiája, alapját Ш Ince pápa 6 szakaszos műve adja. Végezetül ugyancsak da Todi: Donna de paradiso - kezdetű megnevezésű dramatikus Mária-siralma. A Planctus egyszemélyű monodráma, a Stabat mater dolorosa írója harmadik személyben ábrázolja a kereszt alatt álló Istenanyát. A párbeszédes Donna de Paradiso néven híressé vált dramatikus Mária-siralom százharmincöt soros a hírnök mellett, akitől Mária megtudja fia sorsát, szót kap Jézus is, anélkül, hogy megzavarná az anyai fájdalom kitörését, áradását. A passió-epikához kötődő Mária-siralom harmadik és első személyű hangvétele jellemző műfaji sajátosság. Hol elbeszél, hol megjelenít. Ugyanezt látjuk kódexeinkben és ezt népi imádságainkban. Hol így kezd: Stabat mater... (Állt a keserves anya) hol meg így: Planctus ante nescia... (Valék siralma tudatlan). A Donna de Paradiso dramatikus jellege már előrevetíti az elbeszélő lauda-múfaj megjelenítő lauda-műfajjá alakulását, lassan a devóciós játékok térhódítását. A népi imádságokban mind három sajátosság jelen van. Leíró jellegű gyászkép láttatja Máriát, majd egy, a fiát kereső Máriát hallunk, vagy találkozunk egy a Krisztussal, vagy más szent személlyel is szót váltó Máriával. Kép, mozgás, dialogizálás. Mindezek jellemző jegyei a népi imádságoknak, amelyek a középkori passió-epika és Mária-siralom népi továbbélésének tekinthetők. Sőt még jelen funkciójukban - imádság - sem szakadnak el az áhítattörténeü valóságtól. ХШ. századi olasz szövegekben megjelenik a krisztusi szenvedéssel, s Mária fájdalmával való azonosulás érdemszerző gondolata s várható kegyes jutalma. így az 1281-es bolognai-kódex: Planciti cum Maria gente piatosa... kezdetű harmadik személyű elbeszélő Mária-siralomban, vagy akár a már említett Stabat mater dolorosa sequentiában. Látjuk már XIII. századi óprovanszál Mária-siralomban, vagy több XIV. századi ó-német szenvedés - imádságban is. A Mária-siralom s a passió-epika imává válása már akkor elkezdődött, amikor az eleve szent téma fölidézéséhez valamiféle kegyelmet ígértek, s ez a szöveg föliratában, vagy záradékában kifejezésre is jut. S ilyenkor már oratio/oracio s népnyelvi kiáradásában: orazione, urazione, oracion, orazo, oresisun, orisoun, oreison, orison stb. s nálunk meg korabeli kódexeink alapján: oracio, ymatsag, ymadsagh, ymac106