Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Egon Boschof (Passau): A bajor-magyar kapcsolatok Gizella korában

Egon Boschof BAJOR-MAGYAR KAPCSOLATOK GIZELLA KIRÁLYNÉ KORÁBAN Azok az évtizedek, amelyek azt az időszakot ölelik fel, amikor Gizella bajor hercegnő férje, István oldalán a magyar királyi trónon töltött, kétségkívül jelentős időszaka a középkori német-magyar kapcsolatoknak. Német részről ezeknek a kapcsolatoknak az alakulását minden bizonnyal két nagy, egymástól eltérő koncepció jellemzi, amelyek a Lindolfing-házból való III. Ottó (983-1002) és a III. Salier Henrik (1039-1056) nevéhez fűződnek. Ha most a következőkben a hangsúlyt a magyar-bajor kapcsolatokra helyezzük, úgy mindig figyelembe kell venni, hogy ez egy összpolitikai koncepció egy része lehetett csupán: a nemesség és a királyság a középkori államban összefonódtak egymással, illetve egymásra voltak utalva: a királyi szolgálat által kapott a nemesség hatalmat és presztízst, de a királyság tekintélye is nem utolsó sorban függött attól, hogy mint kormányzó, mennyire tudott eleget tenni a speciális nemesi érdekeknek. Ez érvényes a szász nemességnek az Elba mentén élő szlávokkal és lengyelekkel való viszonyára épp úgy, mint a bajor törzsi nemességnek Csehföldhöz és Magyarországhoz fűződő érdekeire. így hát Gizella Istvánnal kötött házassága minden bizonnyal fontos esemény volt a bajor történelemben, de nem korlátozódik csupán erre, hanem része a német-magyar kapcsolatok mélyebb összefüggéseinek is. Gizella életének személyes vonatkozásaira csak kevés adatunk van. Nem ismerjük születésének pontos dátumát - feltehetően 985 körül volt - nem tudjuk mikor került sor Istvánnal kötött házasságára; pedig éppen ennek az eseménynek pontos kronológiai ismerete lenne fontos, amikor arról a kérdésről van szó, hogy mennyire befolyásolta Gizella Magyarország kereszténnyé válását. Hogy mikor hagyta el véglegesen Magyarországot és vonult vissza a passaui niedernburgi apátságba és vette fel a krisztusi fátylat, csak következtetni lehet, pontos idejét nem ismerjük. Elsőnek a XVI. sz. elején Johannes Aventinus számol be erről, akit a bajor történelemírás atyjaként tartanak számon. Hogy honnan vette ismereteit, nem tudjuk. Végül, a halálát illetően nincs semmiféle feljegyzésünk. Gizellát mindig csak férje, István kapcsán emlegetik, de a XI. századi magyar források, amelyek akkoriban még igen erősen a régi pogány felfogás befolyása alatt íródtak, nem mindig kedvezően ítélték meg őt, mivel idegen és keresztény volt. Azon igyekezetükben, hogy a Szent Királyt minden hibája alól felmentsék, Gizellának és az ő állítólagos sugallatának róják fel azt a keménységet és kegyetlenséget, amelyet István király ellenségeivel szemben tanúsított. 28