Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Praznovszky Mihály: Gizella alakja a magyar történelmi drámákban

nem gyűlöl téged ebben az országban, akiben magyar a vér! Hiszen te vagy az oka minden nyomorúságnak." Ez a vád tér vissza Szabó Magda történelmi játékában, de úgy, hogy Gizella egy percre sem jelenik meg a színen. Csak a képét, egy festményt hoznak az ifjú István elé az élelmes bajor követek, megelőzve így a többi német uralkodót: „ha frank királylány szép, mint a nap, és a szász még szebb, és a sváb olyan, hogy elvakul a szem tőle, a bajor Gizella, aki nem is olyan gyönyörű, neked szebb kell, hogy legyen mindenkinél" - mondja Hermann, a bajorok követe. S mi tesz széppé egy hercegnőt? Természetesen a politika, a politikai érdek. István azonnal megérzi, megérti, hogy neki Gizellát kell választania, az ősibb ellenség lányát. „Olyan valószínűtlen, hogy Henrik úr, a bajor, megtámadná azt a földet, amelynek trónján a lánya ül" - mondja Hermann s ad neki azonnal igazat István. így szegül szembe a hagyománnyal, dönt tehát ily módon is Európa, a kereszténység s egyúttal a magyar nép megmaradása mellett. Közel volt Augsburg, Lech mezeje, Botond, Lehel, Bulcsú példája, hogysem ne figyelmeztesse: ha Gizella az ára, hát legyen akkor Gizella. Szabó Magda szándékosan beszélteti hőseit mai nyelvi fordulatokkal. Ezt teszi Boldizsár Miklós is, akinek Ezredforduló című drámája 1974-ben íródott s lett a híres musical alapja. Ez a stílus mint írói eszköz a teljes elidegenedést, kortalanítást szolgálja. Abszolút egyértelművé teszi, hogy a darab csak keret, a szereplők mellékesek: a mában vagyunk. S mi a ma konfliktushelyzete Boldizsár szerint: magyarok vagyunk-e még? Megmaradunk-e magyarnak, megmaradhatnak-e magyarnak azok, akiket kívül rekesztenek e képtelen határokon? 1974-ben, 1982-ben és 1992-ben is érvényesen szólnak Istvánék szavai. Gizella újra az idegenek, a nemzetet eltaposni készülő idegen nép szimbóluma lesz. 1974-ben egészen nyugodtan lehetett és kellett a német helyett oroszt érteni, miként értett is a tomboló tízezres nézőközönség. Gizella így teljesen az írói szándék eszközévé válik, ostoba, nyafka, önző libakirálynő lesz: „Csak neked van jogod a trónhoz. És majd az én aranyos németjeim segítenek neked, meglátod. Hogy szoktátok csinálni, ti magyarok? Majd felnégyeljük azt a Koppány nevű szent szárnyast. Ezzel igazán ne gyötörd magad. Mi vagyunk az erősebbek, és majd segít a család is, meglátod. Kis buta fejedelem, a dárda hatásosabb fegyver, mint a nyereg alatt puhított hús." Ez az ostoba nőszemély öleti meg végül is Koppányi. Nem ért ugyan semmit, gyűlöli ezt a népet: „semmi könnyedség, elegancia, csak káromkodás, ocsmány szavak, és ez a még ocsmányabb szag! És a végén mindig ez a nemzeti gyász ... fáraszt már ez a társasjáték..." S tán nem is hajlandó lépni ebben a véresen komoly ki nevet a végén-ben, ha nem támadna fel 56