Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Praznovszky Mihály: Gizella alakja a magyar történelmi drámákban

sához szükséges háttér anyagot kell látnunk s ebben csak a legfontosabb mellékes adatok szerepelnek. A Kis legendában Géza halálának leírásakor egyetlen mondat említi Gizellát: „Mikor már megöregedett s érezte, hogy testét felbomlás fenyegeti, az ország élére emelendő fiának a római császárok kiterjedt nemzetségéből származó felette nemes feleséget hozott. ' ' A Nagy legenda valamivel bőbeszédűbb. Itt Gizella kimondottan istenfélő, jámbor, kegyes életű, a keresztény egyházat és annak céljait szolgáló feleségként szerepel, ami természetesen összevág a legenda feladatával: egy szent életű királynak hasonló értékrendű és minőségű felesége kell hogy legyen. Miként volt is valójában! így ír Gizelláról: „Hogy ez Isten tiszteletének csinosításában miképpen viselkedett, az Istennek szolgálók gyülekezetei iránt mely buzgónak és jótevőnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak számos egyházi keresztjei, edényei, és csodálatos mesterséggel készített vagy szőtt oltári ékességei. Mindenekelőtt pedig a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapkövétől kezdve minden Isten szolgálatához szükséges arany- vagy ezüstneművel és sokféle ruhával felékesített." Hartvik püspök alig 20-30 évvel később készített Szent István legendájában szó szerint ezeket a sorokat találjuk Gizelláról, ami nem véletlen, hiszen a püspök egy az egyben átvette a legendák szövegét a Kálmán király megrendelésére készült munkájához. Csaknem egyidőben ezekkel a legendákkal formálódott ki a másik, az ezzel ellentétes kép, amely végül is nagyobb hatású lett a magyar történeti irodalomban és a közgondolkodásban is. A Magyar ősgeszta - amely keletkezésének pontos idejét nem ismerjük - szerzője írja le először, hogy Vazul megvakításának értelmi szerzője, megparancsolója Gizella királyné volt: „István, súlyos betegségbe esvén, megbízottját Etre fiát, Budát Nyitrára küldte, hogy Vazult, akit Nyitrán valamelyik, ifjúkori könnyelműsége és ostobasága miatt börtönben őriztek, az udvarba hozza és királlyá tegye. Meghallva ezt Gizella királyné, a gonosz másik Budával tanácsot tartott és Buda fiát Sebest szalasztotta Nyitrára, s ez a király küldöttének odaérkezése előtt Vazult megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett." Ettől kezdve szinte minden magyar krónika ezt a képet, megítélést veszi át. Kézai Simon krónikája éppúgy mint a Képes Krónika. E bizonyíthatóan több történeti forrásból összeállított műben több helyen is szerepel a királynő. Gizella a Képes Krónikában először úgy említtetik, mint az István legendában. Csak éppen nem a veszprémi, hanem a székesfehérvári bazilikát „gazdagította arany keresztekkel, kannákkal, oltártáblákkal, kelyhekkel, gyöngyökkel és ékességekkel." Ugyanígy az egyházat gazdagító tevékenységét említi máshelyen is, midőn Gizella templomi kegytárgyat adományozott, készített különböző új alapítású templomoknak. 49