Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Praznovszky Mihály: Gizella alakja a magyar történelmi drámákban

előadásán hangzott el 1896. május 2-án, s utána is sokszor játszották főleg nemzeti ünnepeken. A millennium táján - miként más jeles évfordulókon is - megsokasodtak az István drámák. Ekkor írja Szász Károly: István vezér című munkáját, Szalkay Károly Csanád című drámáját. Az 1930-as évek felsorolhatatlan bőséggel ontják az István király és családja vonzásában született drámákat. Csellótei Lajos: Első István király (1929), Kállay Miklós: A liliomos királyfi (1930) Kerling János: A marosi vadvirág (1930) Pohárnok Jenő: A glóriás herceg, Tordai Ákos: Imre királyfi valamint Harsányi Lajos, Nagykéry Mária, Ringelhann Béláné, Ruzsinszky Irén neve említendő. Ez utóbbi zenés színműve Szent Imre hercegről szól és a második felvonás Veszprémben játszódik. Veszprémben jól ismert Váth János, aki Szent György kápolnában címmel allegorikus költemény formájában tette le a művét a nagy évforduló ünnepi asztalára. 1933. december 5-én mutatták be a Nemzeti Színházban a kétségkívül legjobb, ma is játszható (Veszprémben 1988-ban ezzel nyitott a felújított Petőfi Színház. 1992. augusztus 20-án ez volt a Magyar Televízió ünnepi programja) e kori István drámát, Sík Sándor művét. Pintér Jenő írta róla: „Legmélyebb drámai elgondolással mind ez ideig Sík Sándor oldotta meg a Szent István személyéhez kapcsolódó tragikus hős színpadi problémáját." Megállapítását mindmáig majdhogynem érvényesnek kell tekintenünk. Az elmúlt évtizedek ugyanis nem kedveztek a Szent István-drámairodalomnak s ez e jelben született művek nem mindegyike éri el az elóadhatóság kritériumait. 1975-ben került színpadra Szabó Magda: Az a szép, fényes nap című történelmi játéka. 1982-ben jelent meg könyvalakban Boldizsár Miklós: Ezredforduló című műve, a szerző megnevezése szerint: Opera prózában, két részben. Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámája zárja a sort 1984-ben. Az eddigi felsorolásból is fel-fel villan, hogy Gizella milyen eltérő megfogalmazásban van jelen e drámákban. A továbbiakban egy-két dráma bemutatásával ezt a megítélést kell alaposabban szemügyre vennünk, de arra ki kell térnünk, hogy az aktuális politikai szándékon kívül - amely mindig bepiszkította Gizella fehér köntösét - mi volt az a történelmi ismeret, amelyre a drámaírók támaszkodhattak. Természetesen számos ilyen forrás van, s ezek száma csak nőtt az időben előre haladva. Ugyanakkor elegendő történeti hiteles adat híján, egyre másra ismételgették a korábbi megítéléseket és elsősorban a negatív megítéléseket. Az eredendő forrás az István legendákig nyúlik vissza. Az 1083 táján íródott ún. Kis és Nagy legendában eltérő nagyságrendi említéssel van jelen Gizella alakja. Ez érthető is, hiszen a legendákban István szentté avatá48