Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Madách Imre: Bor mellett

Madách Imre BOR MELLETT Kivid sötét van és hideg, Világos jó meleg szobában Meghitt kisded társaság van, Emlékét még ez őrzi meg Rég elmúlt boldogabb napoknak — De szomjuk tán kik ott hallgatnak? Csitt hát, csitt, mit beszélünk, Nem kérdik azt mi tőlünk, A múltra mi gondunk, Igyunk, igyunk! Gonosz szél kezd kinn lengeni, Minden nagy és szép a halálé, S amint közénk is tolja már bé Jég szellemét — úgy érzeni — Köszöntésül hát a halálnak — De szomjuk tán kik ott hallgatnak? Csitt hát, csitt, mit beszélünk, Örüljünk, hogy mi élünk, Másokra mi gondunk, Igyunk, igyunk/ Kivül tél van, szállong a hó, Télben van a tavasz reménye, Bízzunk hát, higgyünk a jövőbe: Mert már ma rossz, holnap lesz jó. Hát a jövő dicső tavasznak — De szomjuk tán kik ott hallgatnak? Csitt hát, csitt, mit beszélünk, Mi ahhoz úgy sem értünk. Jövőre mi gondunk, Igyunk, igyunk! 84