Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Csonokai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Csokonai Vitéz Mihály SZERELEMDAL a csikóbőrös kulacshoz Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat, Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem csókolgatom. Oh, hogy kótog a kebeled, Melyben szívemet viseled! Óh, milyen szép az ajakad, S arany láncra méltó nyakad! Karcsú derekadon a váll Halhéj nélkül is szépen áll; Nem úgy ám, mint a Mancié, Vagy a majd megmondám kié. Szép a hajad szép szála is, Ha kis csikó hordozta is, Nem akasztott ember haja, Mint a Trézi rőt vuklija. Édes a te danolásod, Jérce-forma kotyogásod: Kittykottyod innepi ének Bús szívemnek, szegénykének. Ha bánátim közlöm véled, Egy szódra lelkem megéled; Hajókedvem csucsorodik, Általad megszaporodik. Mikor hideg szelek vágynak, Elveszed mérgét a fagynak; És mikor a hév nyár lankaszt, Nékem te megfrissíted azt. Óh, ha téged nem láthatlak, Be óhajtlak, be siratlak! S ha képed kezembe akad, Szememből örömkönny fakad. Téged hordozlak útamban, Téged ölellek ágyamban; És valahányszor felkelek, Szerelmedről énekelek. Együtt be sokszor feküdtünk, Bár soha meg nem esküdtünk! Az éjjel is, csak megintsem, Együtt hálunk ugye, kincsem? Óh, ha szívünk szerelmének Kis zálogi születnének, S ott ülnének hosszú sorral A kuckóban, tele borral! 47