Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Szentjóbi Szabó László: A nagy szüret Telegden

Szentjóbi Szabó László A NAGY SZÜRET TELEGDEN Pásztor! moss kádat! a szedők készek: Én részemről a puttonyos leszek. Ennek adj dézsát, kosarat ennek, Itt ma dolgozni szükség mindennek. Itt a gazda is, itt van a pallér, Puska fél vállán szoknyás gavallér. No csak legények! rajta legyetek! Ma szüretelünk ne heverjetek, Napszámát ki-ki megérdemelje, S egyik a másik terhét viselje. Egy meg egy kosár, ez a hatodik: Lám comtesse Cili mint iparkodik! No csak legények! iparkodjatok! Ma szüretelünk, ne koplaljatok! Míg Jani magát ott melengeti Napszámát ki-ki mind megeheti. Kiveszi Poldi lám az áldomást. Már az ő hasa nő szemlátomást. No csak legények egy értelemmel! Már a kád félig van szőlőszemmel, A szőlő leves, sok bort szűrhetünk A must ragadós, részegedhetünk. Lám hogy beszedtük mind a kilenc sort: Nagy bajjal kapánk egy fél cseber bort. 27